Tóth Attila: A szarvasmarhatenyésztés fejlődése a cibakházi „Vörös Csillag” MgTsz-ben (2018) / 1697-2018

Az állattenyésztés igényeinek megfelelően gyors intézkedés látott napvilágot, mely szerint olyan konzerv - növényt vetett a gazdaság, melyet gyorsan betakarított. Ez a növény a zöldborsó volt, ami nagyon jó előveteménye a másodvetésü silókukoricának. Mivel a gazdaságnak igen kedvező öntözési lehetőségei vannak, igy ezekután teljesen megoldódtak a takarmányozási problémák.

Az állomány növekedésével ismét elhelyezési problémák jelentkeztek. A szövetkezet anyagi ereje lehetővé tette a megfelelő istállóépületek kivitelezését. 1962-hen elkészült az első tejházzal ellátott 108 férőhelyes tehénistálló.

Az épület szálastakarmány előkészítő résszel van ellátva, innen felsővezetékes csillével történik a takarmányozás. A kitrágyázás sinen futó trágyakocsival történik, és ugyanezzel a kocsival megy végbe az alom bekészítése is.

A fejés itt is kézi erőn alapult, egészen 1968-ig, amikor beszerelték a DA3-М tipusu fejőgépet.

A borjakat 6-8 hetes korukig a teheneknél nevelték. Mesterséges nevelésre ebben az időben nem is gondoltak. A kiszopott tej mennyiségét pontosan nem lehetett mérni, a borjak súlygyarapodása is igen ingadozó volt. Ettől függetlenül a szopós korban a növekedésük és fejlődésük kielégítőnek mondható, viszont nagyobb volt a visszaesés választás után. A visszaesés úgy az üsző, mint a bikaborjak esetében tapasztalható.