Tóth Attila: A szarvasmarhatenyésztés fejlődése a cibakházi „Vörös Csillag” MgTsz-ben (2018) / 1697-2018
tési lehetőségeit. A szövetkezet építő brigádja íaU w ^ rövid idő alatt elkerítette ezeket az épületeket, és pillanatnyilag megoldódott az állomány elhelyezésének problémája. A szövetkezet szarvasmarha és sertésállománya nádtetős, sötét, kislégterü istállókban kapott helyet, legtöbbször igen zsufelt környezetben. Ez az elhelyezési forma meghatárezta a takarmányozási viszonyokat is. A fejés kézzel történt, a takarmányt a gondozók kosarakban a hátukon hordták be. Az istállón keresztül levaskocsi közlekedett, az szállította ki a trágyát,és vitte az alomszalmát. Az állatok itatása a központi vályúból történt, naponta kétszer, a reggeli, és az esti etetés után. Az állattenyésztés ebben az időben sokszor küzdött takarmányhiánnyal. Főleg késői kitavaszodás esetén jelentkezett ez a probléma, ilyenkor az állomány leromlása következettbe, amit igen nehezen lehetett kiküszöbölni. A tejelő tehenek étrendjében a téli hónapokban döntő szerep jutott a gödörsilókban erjesztett kerti melléktermékeknek, hulladékoknak, és az októberben végett kukoricaszárnak, Ezek a tények, valamint a az állati termékek iránti fokozódó kereslet arra késztette a gazdaságot, hogy a növénytermesztésen belül a takarmány növények az eddiginél nagyobb szerep-«hez jussanak.
