Fehér Ibolya: Tiszaföldvári lakodalmi népszokások (2018) / 1667-2018
- 7 О A meny&aozony búcsúzik az édesapjától* 8 házba gyűlt vendég kellő szeretettel, Istennek, embernek tetsző szép élettel* Tesz ma fogadalmat menyasszony és párja, Ki az eln.iduláet alighogy mér váz*ja* De mielőtt elmennénk a templomi útra, Szenteljünk néhány szót a búcsúzára* Most a hegedűnek néxuljon zengése, ta a sarkantyúknak szűnjön meg pengése, Mert a bueauzásomnek most lészen kezdése* Legyen hát csendesség még lészen végzése* Elsőbb is atyám szóm hozzád fóréitóm, Búcsúzó beszédem zokogva indítom* Szivemet szivedhez együvé szőritóm, Gyermeki vonzalmam hozzád megujjitom* Köszönöm jó apám minden hűségedet, Áldjon meg az isten, csókold meg őtet* / vivát / A menyasszony búcsúzik az édesanyjától* Hát neked mit mondjak kedves édesanyám, Ki voltál eddigi gondviselő dajkám* Tudom, hogy nagyon fáj anyai szivednek, Midőn elválás t látod gyemekednek* Kit tejével tápláltál emlődnek, Most át koll engednek titkos jövendőnek* Kedves édesanyám tudom, hogy szerettél, Mint virágot ápoltál, neveltél, Jóra tanítottál, rossztól féltettél, Most pedig engemet szárnyra engedtél* Sokszori bajomért untaién fáradtál, Sok édea álmokat értem mulasztottál* Anyai szivednek leghübb kívánsága, Hogy mikor gégződik életem futása, Lelked isten színit az égben meglássa* Köszönöm jó anyán minden hűségedet, Áldjon meg az isten, most csókold meg őtet* /vivát/ / .
