Fehér Ibolya: Tiszaföldvári lakodalmi népszokások (2018) / 1667-2018

8

A menyasszony búcsúzik a testvéreitől*

Kedves testvéreim hozzátok is szólok,

Mielőtt ezúttal tőletek elvélok*

Kern mártok agy tálból többet már veletek,

De ezért végképpen el ne feledjetek*

Az isten áldását kórom fejetekre,

Olyan bőven mint harmat szál a fűre*

Végtére vigye fel lelketeket тейуЬе,

Hogy részetek lehessen a dicső örökségben* Most testvéreidnek add oda a kezed,

Áldja meg az isten, csókold meg őket*

/ vivát /

Most búcsúzik a menyasszony leány cimboráitól*

Kedves lány barátim mind akik voltatok,

Könyező szemekkel Mézek most tlrrítok*

Angyal teremtő ki gondol rám sokat ,

Hogy mennél hamarább találjátok meg ti is párotokat* Éa boldogság mezein szedvén virágokat,

Hogy ez sikeredjen én is esede?ek*

Kedves lány pajtásim én isten veletek,

Lány pajtásidnak add oda a kezed*

Áldjon meg ez isten, csókold meg őket*

/ vivát /

Menyasszony búcsúzik a legényektől*

Álljatok elébe« ti hires legények,

Kik én személyemet sokszor szemléltétek*

Kekem sokszor pántlikét vettetek,

Most már sajnáljatok, hogy nem lettem a tietek* Mert én már most kísérem az én vőlegényemet, Kedves első, felső jóa/ivü szomszédok,

Éa kik jelen vartok rokonok, bar átok,

Az istenre kérlek boeséssatok ti meg,

Ha valamit vétettem tinektek*

Kísérjetek ti is az iatenh-izába,

Kérjétek az istent értem imádkozva. Legeslegutőljára tisztelt násznagyurak Kegyelmetekhő is van egypér búcsú szavam*

Az isten oégéjje, aki az égben van,

Vége már Ьисэштвк követem utamat* /vivát /