Csetényi Mihályné: Egy amatőr régész és nyelvész a 19. században. Kovách Albert csépai postamester élete és munkássága (2016) / 1613-2016
“menyasszonypart” egy részét ásták fel, melyben számos érdekes régi csonteszközt, cserépedényeket és bronz tárgyakat, s egy teljes épségű fiatal női csontvázat találtak. A puszta-gyalui ásatások alkalmával egy keresztyénkori tetemet ástak ki, mellette bronz- és vasmaradványok és ruhakapcsok feküdtek. A göbölyjárási ásatásnál egyik csontváz lábánál egy urnát, elrozsdásodott vasrészeket és egy átlyukasztott fenkőt találtak, a milyet az őskori népek nyilaik hegyezésére használtak. - A talált tárgyak egy része a tiszazugi társulat birtokába került, a másik része pedig a budapesti egyetem embertani múzeumába. - Az ásatásokat ez ősszel még folytatni készülnek. Fővárosi Lapok 1884. szept. 30. 21.évf.229.sz. * A tiszazugi régészeti társulat ásatásai, melyeket a múlt hét három napján az alpárvidéki Szelevényen, Puszta-Gyaluban és a göbölyjárási pusztán folytattak, nagy értékű leleteket hoztak napfényre. A munkálatokat dr. Török Aurél egyetemi tanár, s az egyetem antropológiai intézetének igazgatója vezette, s kívüle jelen volt még báró Fechtig Imre társulati elnök, s még többen. Szelevényen az őskori lakás telepről és temetőről híres “menyasszonypart” egy részét ásták föl, s több régi csonteszközön, s részint törött, részint ép cserépedényeken kívül bronztárgyakat, s egy teljesen ép csontvázat találtak, melyről kisült, hogy fiatal nőtől kell származnia. Hasonlít a történelem előtti fajok csontvázaihoz, de még is más typust tüntetett föl, mint ama nőcsontváz, melyet e helyütt régebben találtak. E két csontváz azt bizonyítja, hogy a hosszú és - kurtafejű typusok hazánkban már a bronzkorban keverődtek. Az újabb leleten megtalálható a “vakszem függő” is, a minőket bronzkori szláv és német sírhelyeken találtak. P.-Gyaluban egy keresztyénkori csontvázat ástak ki, mellette bronz és vasmaradványokkal. Előkerült egy állkapocs is, melyen a szemfogak két-két gyökérből erednek. Ez a ritkaságok egyike, az antropológiai múzeumnak eddig kettő volt. A göbölyjárási pusztán csak egyes koponyákat s csontdarabokat lehetett megmenteni. Egy csontváz lábánál urna, s vasrészek feküdtek, a derék táján pedig átlyukasztott, finom fenőkő, a milyet a régi nyilak hegyezésére használtak. Az ásatások alatt Elek Salamon, Haraszti Mór és ifjú Keszlerffy János vendégelték meg a tudós társulat ott idéző tagjait. A talált tárgyak egy része pedig a társulat birtokába került, a másik rész az embertani intézetnek jutott. A társulat csak egyenlőre szüntette meg a munkát, őszre ismét hozzálát. A.É. 1895. v.k. 114-115. o. Levelezés I.B.FECHTIG IMRE, a tiszazugi embertani és rég. magántársulat elnöke a szerkesztőhöz. Bizonyára Ön legjobban érzi és látja hazai archaeológiánk fogyatkozásait, tehát bizalommal fordulok Önhöz, midőn az Archaeológiai Értesítő hasábjain hozzászólok a tárgyhoz. Ha a külföldéhez viszonyítva hazai tudományunkat, el is kell ösmemünk, hogy ahhoz képest hátrább állunk, sajátos viszonyainkat tekintve mégis örömmel vallhatjuk meg magunknak, hogy e téren rövid idő alatt nagyon sok történt. Azonban még sok a teendőnk. Hazai földművelésünk nem haladt odáig, hogy általa minden anthropológiai és archaeológiai kincsünk tönkre ment volna. Az eke és ásó még nem járt mindenütt, s ahol járt, is nagyrészt csak felületesen. Még van idő, de nem sok. Közművelődésünk halad, az igények nagyobbak lesznek, a létérti küzdelem elkeseredett lesz, minden talpalattnyi földet felhasználunk, és akkor vége kincseink legnagyobb részének, mert vagy feldulatnak avatatlan 43
