Csetényi Mihályné: Egy amatőr régész és nyelvész a 19. században. Kovách Albert csépai postamester élete és munkássága (2016) / 1613-2016
kezek által, vagy elharácsolódnak lelketlen üzérek kezei között, vagy hozzáférhetetlenekké lesznek sok időre, talán örökre. Mindenki látja még mai nap is azon vandalizmust, melynek áldozatául esnek sokszor legbecsesebb anthropológiai és archaeológiai kincseink, származzék ez bár tudatlanságból, hazafiatlanságból vagy nyerészkedési vágyból. Temérdek az, mit avatlan kezek tettek tönkre, temérdek az, mi a külföldre vándorolt, s temérdek az, mit lelketlen kufárok alattomosan elcsempésznek a tudomány elől. A régészetnek ezen ellenségeit kell kipusztítani, s megmenteni, ami még megmenthető. Törvények hozatala vajmi keveset használ aljas csempészek üzelmei ellen, e nép módot talál arra, hogy a törvényeket kijátszhassa. Népszerűsítése a tudománynak, felvilágosodottság, s a társulatok rendszeres együttműködése az a mi segít. Az “Archaeológiai Értesítő” ez évi első számában örömmel olvastam Török Aurél levelét, és az Ön válaszát reá. Az országos kiállítás alkalmát megragadva, egy anthropológiai és archaeológiai kiállítás létesítése és azzal kapcsolatban egy congressus egybehívása oly szerencsés eszme, mely lendületet fog adni hazai régészeti tudományunk fejlesztésének, mint ahogy lendületet adott az 1876-iki anthr. és arch, congressus. Ezen létesítendő congressus azonban, bár most termékenyebb lesz, mint talán még 1876-ban s népszerű is lesz, mert hát az alkalom jobb, de nem lesz elegendő azon czél elérésére, mit hangoztatok, s csak szakadozott, lüktető hatást fog bizonyítani, nem folytonost. Úgy vélem: jó hatása úgy lenne, ha az rövidebb időközökben szabályosan megújulna, s mindig kiállításokkal vagy nagyobbszerű ásatással volna egybekötve. Az érdekeltek gyakori érintkezése alkalmul szolgál arra, hogy a czélba vett eljárás megvalósítható legyen. Szervezett egységet létrehozni az eljárásban országszerte, szakértői felügyelet alá helyezni az ország minden területét, vidéki társulatokat alkotni mindenütt, melyek egymást, mint láncszemek összefűzve, külön-külön területen működve, egy egészet képezzenek a központtal, egyformán érezzenek, egyforma szakértelemmel működjenek, - véleményem szerint ez lenne törekvésünk fő tárgya. Vidéki társulataink a reájuk háramló nagy fontosságú feladatot kellő szakértelemmel és egyöntetűséggel magukra hagyatva nem képesek megoldani, a központ viszont reá van szorulva a vidéki jóakaratú segédkezésére; a társulatok egymás közötti bizalmas összeköttetése pedig okvetlenül szükséges, hogy a közösen elérendő czél egyöntetű eljárás, ismeret és szakértelemmel mozdittassék elő. Nem tudom eléggé méltányolni szerkesztő úr azon törekvését, mely a congressusok eszméjének megvalósítását fogja maga után vonni, mert meggyőződésem, hogy csak ezen úton érhető el az anthropológiai és archaeológiai tudományok népszerűsítése, az érdeklődők rendszeres együttműködése és tudományos értékkel bíró kincsek megmentése. Nemes törekvéséhez teljes sikert kívánva maradtam hazafias tisztelettel Kétegyházán Fechtig Imre báró A.É. 1887. VII. köt. Levelezés IV. B. FECHTIG IMRE A TISZASASI BRONZKORI DÍSZEDÉNYEKRŐL, ígéretem szerint van szerencsém közzététel végett az ide mellékelt régi edényt beküldeni. Tisza-Sason egy öreg özvegy asszony tulajdona volt már 51 éve, ki mint emléket őrzé elhalt férjétől, ki azt a sassi Tiszából halászta ki valaha keczéjével1; hová az valószínűleg 44
