A „Tiszaföldvári reformátusság története. Személyek - emlékek - tárgyak” című időszaki kiállításra készült nyomtatványok, fénymásolatok, kiírások (2013) / 1600-2013

Fáradhatatlan munkásságára jellemzően az első világháborúba bevonult tanítótársát is helyettesítette, azaz összevontan nagyon nagy létszámú osztályokat tanított. Elbeszélése szerint annyi gyermek volt, hogy még a dobogót is körülülték. Ennyi gyermek között is példás fegyelmet tartott mindig. B.Nagy Lajosné Mariska néni még idős korában is szeretettel emlegette tanítóját, nagyapámat.

Az ő tanítványa volt a Sárospataki Kollégiumban tanult, földvári születésű kedves, felejthetetlen tanítóm Kazai Benjámin. Amikor nagyapám nyugdíjba ment 1922-ben őt választották meg igazgató-tanítónak. Ő foglalkozott a 4., 5. és 6. osztályos tanulókkal. Szabó Gyulánéval ketten tanítottak az én időmben. Kazai tanító úr is a példaképünk volt. Emberséges ember, mindenben segítőkész, szerény modorú, halk szavú, precízen dolgozó, kiváló tanító volt. Nagy szeretettel, tudással vezette az iskolai énekkart is. Az énekkaros lányoknak fehér ruhájuk volt, magyaros hímzéssel díszítve. Sokat szerepeltek ünnepélyes alkalmakkor.

Béni bácsi a tanítási órákon alapos munkát végzett. Szinte észrevétlenül tudott érdeklődést kelteni minden tárgy iránt. Sok órájára, szemléletes oktatására még ma is emlékszem.

Ragaszkodtunk hozzá olyannyira, hogy 1987-ben még a vasdiplomája (65 év) elnyerését mi is, a különböző korú tanítványai együtt ünnepeltük vele. Még akkor sem felejtettük el kiváló nevelését, helyes irányú útbaigazításait. Gyermekszeretetét sem lehet elfelejteni soha.

Itt egy folyamatnak lehetünk tanúi. Gyermekszeretetre tanította őt tanítója Pap Aladár, s ezt tanultuk tőle mi, lánya Kazai Éva és én is. Az 50-es években már nevelői pályára kerülve ezt adtuk tovább, mi is mint kollégái.

Kedves tanítványom volt Béni bácsi unokája Rákosi György, akit örömmel látok itt közöttünk az ünnepi avatáson.

Visszatekintve hálás vagyok minden tanítómnak, régi iskolámnak a szépre, a jóra való tanításukért. Elmondhatom Ady Endre szavaival:

„ Én iskolám köszönöm most neked, hogy az eljött életcsaták között volt hozzám mindig víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erőt,

S hűn állni meg Isten, s ember előtt. „