A „Tiszaföldvári reformátusság története. Személyek - emlékek - tárgyak” című időszaki kiállításra készült nyomtatványok, fénymásolatok, kiírások (2013) / 1600-2013

о

Ez utóbbi szavak vezérelték Dr. Gál Lajos nagytiszteletű urat is, akiről most szeretnék megemlékezni.

1904. május 31-én, 102 éve született Nagyecseden. Szülei becsületes, szorgalmas emberek voltak, s ilyenné nevelték gyermeküket is. Alig 10 évesen került a híres Debreceni Kollégiumba. A szorgalmas diák magába szívta a neves tanárok tanítását, s a teológiát elvégezvén kitűnő eredményéért egy éves ösztöndíjat kapott a híres angliai Cambridge-i egyetemre. Ott is elmélyült a tudományos munkákban.

Hazajőve néhány év múlva ledoktorált. 1932-ben Molnár Elemér halála után megválasztották parókus lelkésszé. Jó pásztorként sokat foglalkozott a gyülekezet lelki életével és az egyház vagyonának gyarapításával. Már 1933- ban megépült az ószőlői templomtorony.

A gyülekezeti életre vonatkozóan igyekezett békességet, egymás iránti megértést létrehozni az emberek között. Kérte, hogy az Isten békessége uralkodjék szívünkben.

Prédikációiban magasröptű tudományos fejtegetést is hallhattunk. Kiváló szónok, jó előadó volt. Szeretett tudományos dolgokkal foglalkozni. Tiszaföldvár és az egyház történetét is megírta, de ez sajnos csak kéziratban maradt fenn.

Mint látjuk sokirányú munkát végzett. Minden munkájában pontos és rendszerető, jól beosztó és takarékos volt. Az egyházi épületeket is híven gondozta.

Takarékosságára jellemző, hogy még a külföldi ösztöndíját is hazaküldte az édesanyjának.

Az egyház vagyonát jó gazda módjára takarékosan kezelte, gyarapította. 1938- ban már jobban állt az egyház, mint valaha. Földet is tudtak már vásárolni. 1938-ban méltón megünnepeltük a nagytemplom építésének 150. évfordulóját. A toronynál a 150-es szám piros-fehér-zöld égőkkel volt kivilágítva.

Jól tudott együttműködni a presbitériummal. Mindig kikérte, meghallgatta a véleményüket, s jó ötleteiket egyetértéssel megvalósította.

Nemcsak a presbiterekkel, de a Nőegylettel is jó együttműködés valósult meg.

Nagy segítője volt ebben a Nőegylet elnöke Pap Aladárné, Pap Aladár kántortanító felesége - nagymamám -, aki még 1924-ben alapította meg a Lórántffy Zsuzsanna Református Nőegyletet, melynek tagjaival együtt megkezdték áldásos munkájukat az egyház életében.