A „Tiszaföldvári reformátusság története. Személyek - emlékek - tárgyak” című időszaki kiállításra készült nyomtatványok, fénymásolatok, kiírások (2013) / 1600-2013

Tiszaföldvár, 2006. június 5. Nemes Jánosné Pap Adél ünnepi beszéde

Kedves ünneplő gyülekezet! Kedves vendégeink!

Dr. Gál Lajos nagytiszteletű úr emlékkövének avatására jöttünk ma össze, aki 1932-től 1974 -ig volt a tiszaföldvári gyülekezet jó nevű tudós lelkésze.

Én, mint az akkori gyülekezet tagja, s egyik legjobb ismerője nagytiszteletű úrnak, megilletődve állok most itt az emlékkő előtt. Szeretnék megemlékezni Róla, visszatekintve a régmúlt időkre.

Nemcsak őrá emlékezünk ma, hanem a visszakapott szeretett iskolánkra is. Először iskolánkról szólnék.

Mindnyájunknak, akik valaha ide jártunk, kedves volt ez a református iskola, s azok a tanítók, nevelők, valamint szeretett kántor urunk és lelkészünk Dr. Gál Lajos, akik szoros kapcsolatban álltak iskolai életünkkel.

Visszagondolok arra az időre, amikor először léptem át az iskola küszöbét. Szeretetteljesen fogadott tanító nénink, Szabó Gyuláné Molnár Irén, aki az első, második- és harmadik osztályokat összevontan tanította az Iskola utca felőli első nagyteremben.

Ő tanított nagy türelemmel írni, olvasni, számolni, s a szorzótábla biztos tudására, amit nagyon gyakran együttesen hangosan gyakoroltunk.

Emlékezetes volt vele kapcsoltban az anyák napi és egyéb ünnepi szereplésünk. Igen kedves színdarabokat tanított be nekünk. Tanító nénink nagyon szeretett kézimunkázni. Az órarend szerint szerdán és szombaton egész délután kézimunkáztunk.

Férje Szabó Gyula jó nevű orgonista, zeneszerző, kántor volt. Kitűnő énekhangját és precíz, virtuóz orgonajátékát örömmel hallgattuk. Sokoldalú tehetség volt. Hosszas utánjárás után az 1935-ben megszűnt Polgári Iskolát 1939-ben újraszervezte, s annak igazgatójává választották.

Itt kell megemlékeznem még egy másik , ebben az épületben tanító korábbi kántor-tanítóról, nagyapámról Pap Aladárról, aki 1904-től 1922-ig tanított itt, és szép orgonajátékával megnyerte a gyülekezet szívét. Az ő idejében, 1905-ben épült a jelenlegi új orgona.

Pap Aladár a Pápai Kollégiumban végezte a tanítóképzőt. Ez meghatározó volt egész életére, munkájára. Az egyháztörténeti művekben úgy emlékeznek meg róla, mint áldott iskolamesterről, aki önmegtagadó, példás jellemű és munkájú pedagógus volt.