Interjú Döbrei Józseffel, nagyapja testvéréről, Döbrei Jánosról. (Tiszaföldvár, 2013) / 1581-2013

B.M: De, el tudom én olvasni, hogyne. Majd, hogy ha egyszer nagyon javul a lába a bácsinak akkor tessék bejönni hozzánk, és akkor bescanneljük ezt. Hogy úgy betesszük egy gépbe, és akkor a múzeumba el tudnánk tenni, megőrizni. D.J.: Jó, kérem. Kérem szépen. Nagyon szívesen B.M.: Vagy, hogy ha még van más olyan fénykép is, látom, hogy ezeket mind nagyon félve tetszik őrizni, de ilyen régi, Földvárhoz kötődő fénykép, akkor azt szívesen bescanneljük. D.J.: Hát, majd szétnézek. B.M.: Ezt még Király Lajos bácsi csinálta, vagy nem tetszik rá emlékezni? D.J.: Dehogynem, hát ő nagy ember volt. Hogyne, ő nála a bátyám, ott volt inas. B.M.: Igen? Mert fényképész lett? Vagy... D.J.: Hát nem fényképész lett, de csendőr lett. B.M.: Ő utána. Aha. D.J.: Oszt kiment külföldre, és a felesége meg összejött egy orvossal, ő meg hazajött, bement ... meghalt, végeztünk. Igen. Hát így néztem ki 22-23 éves koromba. B.M.: így van. Hát még most is jól tetszik kinézni, úgyhogy. D.J.: Igen, csak az volt a helyzet, hogy egyszer borotválkoztam, oszt belevágtam a bajuszba. Azt mondja a feleségem „hogy nézel ki?" Hát mondom miért? „Nem látod, hogy erről kisebb a bajusz?" Levágtam mind a kettőt. B.M.: Igen. És azóta úgy maradt? D.J.: Úgy maradt. Hát ez még... Hatvan éves lehet ez a kép. Nem tudom, ezen nincs rajta. B.M.: Nincs rajta Király Lajos. D.J.: Eztet nem... De! Király csinálta, emeztet, azt hittem a B.M.: Leventést azt nem biztos. D.J.: Azt. Azt nem tudom ki csinálta. Bemegyek, nagyon szívesen, közel is van, már elnézést ahol maguk vannak, mindig az én gyerekkoromba, volt a katolikus iskola, azt tetszik tudni ott volt szembe. Az a múzeum, a Kossuth utcai, a kántorlakás, azon belül egy asztalosműhely volt, az volt az iskola. Oda jártam, dicsértessék a Jézus Krisztus. B.M.: Igen, dicsértessék. Én is katolikus vagyok. D.J.: Igen? B.M.: Igen. D.J.: Hát nagyon örülök neki, én most is járok templomba.