Interjú Döbrei Józseffel, nagyapja testvéréről, Döbrei Jánosról. (Tiszaföldvár, 2013) / 1581-2013
B.M.: Tudom, igen. Most majd csináljuk a Somogyi Károly emléktáblát, ott szenteli fel az atya. 24-én lesz akkor is tessék jönni, meg március 15-én műsor ott. A Kossuth-házat tetszett már látni felújítva? D.J.: Az iskolát? B.M.: Nem, azt a belsőt? D.J.: Amibe a szolgálati lakás.. B.M.: Igen, tetszett látni felújítva? D.J.: Gyerekkoromba... B.M.: Hát tessék akkor eljönni. Mert majdnem összedőlt és most újítottuk fel. D.J.: Ezt nem tetszett hallani senkitől, hogy akkori köznyelven mondták még közös iskolának, mert oda zsidó, cigány, minden mehetett, de a katolikusok, csak katolikus, az evangélikus... B.M: Akkor azt az épületet úgy nevezték, hogy közös iskola? D.J.: Közös iskola, igen. B.M.: Oda mind, keveredhettek az emberek. D.J.: Igen, egyik volt a Kossuth utcai, közös, mert oda mehetett zsidó, cigány, minden mehetett, de az evangélikus iskola az meg most óvoda. Az óvoda, az volt az evangélikus iskola, a református iskola, meg a templom mellett a hosszabb épület B.M.: A régi múzeum. Ja, onnan a múzeum átkerült. DJ.: Az az az. B.M.: Hát változik a világ. Még hadd térjek már vissza. Tetszik tudni, hogy őt a 19-esek közé sorolták, a Döbrei bácsit, akiről az utcát elnevezték, de hogy azt vitatják is, hogy ténylegesen ilyen Tanácsköztársasági, vagy csak úgy véletlenül... D.J.: Véletlenül. Nem. Ő cseléd volt. Oszt a vörösök jöttek, beszélt velük, oszt a románok ott voltak az erdőbe, meglátták, akasztották fel. És mostan az apám, a nagyapámnak a testvére, az meg a Beniczky-birtokon, mostan Szőllősiné van, most. De a Beniczky-birtokon, a kovácsoknak, ott volt cseléd, és háború után bejött, mert volt egy darab szőlőjük a Döbrei János úton, ahol az orvosi rendelő van amellett, mert egy lakás van már rajta, de az a másik Döbrei családhoz, a fodrász családhoz tartozott az a szőlő. És Pista bátyám bejött, hogy szólni kéne, és szóltak valakinek itt és elnevezték. Nem volt valami nagy felhajtás. B.M.: Igen. Mert nem is találtunk semmit. Bementek a kollégák a levéltárba, ott is meg akarták nézni, hogy mit tudnak róla. D.J.: Igen, juhász volt. Szóval cseléd volt. B.M.: Igen, és egy beszélgetés miatt, gyakorlatilag ártatlanul... D.J.: Ártatlanul felakasztották.