Winter András: A fejlődéselméletről - darwinizmusról a hadifogolytáborban (1917) / 1567-2012

- 8 -V hasonló nagyszámú egyed között két olyant is talált, amelyek olyannyira elütöttek a törzsalaktól, hogy bármely botanikus külön fajnak tekinthette őket... Ez a ritka megfigyelés, aminőt De Vries a nagyszámú, termesztett más növényeinél még nem észlelt, annyira magára^vonta érdeklődését, hogy ezen elütő növények magvait Összeszedte és a következő évben ismét elültette nagy gonddal. És ime, ezen eltérő typusok utódai örökölték anyanövényeik Jellegzetességeit, azaz az újonnan szerzett tulajdonságok állandósultak. Sőt a következő generatiókban sem sikerült Se Vriesnek az, hogy a megváltozott növény utódaiban olyanokat nyerjen, amelyek visszatérést mutattkk volna az /ősi/ eredeti törzs-növény typusához. Itt tehát egész váratlanul és külső, látható okok nélkül: két egészen új faj képződöt

t, amelyek utódaikban sem változtak meg

. De Vries mutat l

ónak nevezte ezt a Jelenséget. ftogy ez a tény mily meglelő volt, abból is látható, hogy felborította a term.tud.-okban eddig érvényben volt tapasztalati törvényt: Natura non facit sal tus.... — De Vriessel egyidejűleg egy másik kutató is ugyanazon eredményre jutott, de egészen más úton. Svédországban, Svalöf városka mellett vetőmagnemesítő telepet hoztak létre... Midőn az intézet igazgatását Nllsson Ehl

e vette át, a kísérletek először az eddig folytatott módon lettek vezetve. Ö is különböző parcellákon számos, a kísérletekhez felhasznált gabonafélénél a legjobb kalászok magvait választotta ki, mivel kiegyenlített fajokat akartak elérni... «—»ügy látszott, hogy Nilsson-nak sincs több szerencséje elődjénél. Kiegyenlített fajokat akart létrehozni, s a látszólag egymáshoz teljesen hasonló növény hasonló kalászaiból származó utódok nem mutattak fel semmi hasonlóságot alakjukra, magasság, érésidő, élettartam stb.-re