Winter András: A fejlődéselméletről - darwinizmusról a hadifogolytáborban (1917) / 1567-2012
- 9 -V vonatkoztatva sem, és hogy a nyert új fajták hozama nem mülta felül a kiindulási fajtákét. Ükkor Nilsson egy véletlen megfigyelést csinált, amely a termesztésnek egészen más irányt volt hivatva adni. A szaporítási parcellák megtekintésekor feltűnt neki ugyanis, hogy néhány kisszámú parcella teljesen kiegyenlített, egyforma növényeket hozott létre, míg a többségben levő parcella valóságos fajtakeveréket mutatott fel. Utána kutatott ennek az okának és gondos feljegyzései következtében meg is találta. A kiegyenlített növényi parcellák kivétel nélkül olyanok voltak, amelyek bevetésére szolgáló magvak egy kalászból, egyazon egyedről lettek véve és pedig azért, mert a magvak kiválasztásánál nem találtak több növényt ugyanazon typusból. Most már arra volt kíváncsi Nilsson, vajon ez az egyformaság megmarad-e a következő években is, ha ezen egyforma növényü parcellák hozamát ismét külÖn-k r>lön szaporítja, már most nagyobb parcellákon. Jíár a második év meghozta a kívánt eredményt. Egyazon növény, illetve kalász magvaiból vetőmaggal ellátott, évről-évre mindig nagyobb parcellák, a következő években is teljesen egyformák maradtak, amely egyúttal megmutatta neki azt a módszert, amellyel gyorsabb eredmények eléréséhez eljuthat. i •—így megismerte azt a tényt, hogy gabonáink belföldi fajtái: fajtakeveréke k. rendkívül nagyszámú fajtákból, amelyek egymástól elütnek hosszúságban, a kalász tömöttségében, szöveti összetételben, érési időben, hozamképességben, stb. Úgy kell megmagyaráznunk magunknak ezt a fajtakeverék előállását, mint amely módon De Vries látott új fajtákat képződni, vagyis a mutat lóval . Sok évezred alatt, amelyre a gabonafélék termesztése visszatekinthet, természetesen sokféle mutatiója az egyes gabonaféléknek létrejöhetett, miért is minden belföldi fajta, amelyet nemesítés nélkül hosszú időkön át elvetettek, nem más mint: fajtakeverék.
