Szabó László: A gazdaságtípusok és az építkezés összefüggése a Tiszazugban (Szolnok) / 1562-2012

szőlőbeli részen kapott munkát. A birtokos egy-egy aratónak 300—400 négyszögöl krumpliföldet adott és egy kat. hold feles kukoricát. A kenyérnek valót az aratás után járó rész, illetve a részes gép juttatása szerint kapta. Nagyobb szőlőbeli munkán a Ster-birtokon csak a nyitáson, a permetezésen és a szüreten vett részt, a szőlő egyéb munkáit a kapások végezték el. Odahaza ugyancsak a nyitást, fedést, permetezést és a szüretet tekintette állandó munkájának, a többi munkát felesége, anyósa, s nagyobb gyermekei végezték. így megvolt a kenyérnek való, a Ster napszámért is fizetett egyéb munkákért, állatai számára a kukorica, maguknak a krumpli (esetleg kevés sütőtök) elegendő volt egész évre. A bort, pálinkát eladták, míg a köztesként termett javak, s az aszalt gyümölcs, lekvár saját szükséget szolgált. Hasonlóan arató volt a tiszakürti öregszőlőben élő Rab Mihály is, pedig neki már 3000 négyszögölnyi szőleje volt. Neki magának minden megtermett, de a kevés állatnak a takarmányt, a családnak a kenyérgabonát csak így tudta biztosítani. Ezek a gazdaságtípusok jelzik, hogy a komplex szőlőbeli tanyai gazdaságok olyan egyirányú, monokultúrás termelést folytatnak, amelyek biztosítanak bizonyos pénzforgalmat (bor, pálinka, esetleg lekvár, gyümölcs), de mégis önellátó jellegűek. E tekintetben azonban mégis csonkák, mert a kenyérgabonát külön munkával kell megszerezni, s a tartott, bár kisszámú állatállománynak is csak így szerezhetnek takarmányt. Az egész gazdaság a családi munkára épül. Jellemző, hogy a régi szőlőbeli lakosok közül csak a férfiak értettek az állatokhoz, szántóföldi növényekhez, a nők nem, mert soha ilyen munkát nem végeztek, előttük a marokszedés, kukorica kapálása, répa egyelése, nagyjószág tartása, nevelése, a tej feldolgozása eléggé ismeretlen folyamat. De a férfiak is csak bizonyos munkafolyamatokat tudnak elvégezni, vagy arról részletesebben beszélni (kapálás, aratás munkái, gépelés), s a gazdálkodás a szemtermelés és állattartás összefüggésében ismeretlen előttük. Csak a szőlőhöz értenek. Egyik 3-4 holddal rendelkező, kapásból lett szőlőbeli lakos elmondta, hogy a földosztáskor kaphatott volna földet, de nem íratott, mert nem értett a szántóföldi műveléshez és az állatokhoz. 3. Összefoglalva az eddig elmondottakat megállapíthatjuk, hogy a Tiszazugban az építkezés vizsgálata alapján három egymástól jól elkülöníthető gazdaságtípust figyelhetünk meg. Az első a szőlőbeli magános gunyhókhoz kötött szőlőbeli üzemegység, amelynek átlagos területe 6—800 négyszögöl, de a legnagyobbak sem haladják meg az 1600 négyszögölet. Ez kiegészítője a hagyományos szerkezetű paraszti gazdaságnak, s a XX. században iparosok, közalkalmazottak, magántisztviselők egyéb tevékenységének. Ez a típus elsősorban saját szükségre termel szőlőt (bort), gyümölcsöt (pálinkát), s 15