Vadász István: A legutóbbi másfél évszázad vízrajzi változásai a Tisza-tó térségében (Szolnok, 1994) / 1547-2012
Tiszai Téka Vadász István lászfalu mellett. Majd az aranyosi kanyar következik, ettől D-re pedig a többszörös kanyarulatból egyetlen nagy kanyarrá fejlődött cseröközi kanyar (Itt lesz később a 69. számú átvágás, mert a fentebbi domaházi átmetszés a 68-as sorszámot kapta). A cseröközi kanyar után DNy-nak haladó folyó rövidesen felveszi a Kis-Tiszát, s a Dinnyéshát előtt újra hatalmas kanyart tesz balra, Tiszaabád és Tiszaszalók felé. Ezt a kanyart majd a 70. számú, dinnyésháti átmetszés egyenesíti ki, az abádszalóki holtág pedig később a berei-holtág nevet kapja majd. Kisköre előtt a folyó újabb hatalmas kanyar^ tesz, s a falut telepítő "Czinge-hátat" ÉK-ről megközelítve D-re, Ny-ra majd É-rtf tartva három oldalról teljesen körbefutja. Az árvízjárta területen ide-oda meanderező (= kanyargó), kanyarokat fejlesztő majd elhagyó folyó nagy felszínformáló munkát végzett az évezredek során. A vizsgált folyószakasz térségében a XIX. század elején fellelhető holtágak, tavak, laposok, morotvák azonban minden bizonnyal csak néhány száz esztendősek lehettek. Sőt — mint Dorogma, Egyek, Bábolna határában, vagy Tiszafüred és egyek településhatára mentén láthattuk — esetleg néhány évtizednyi múltra tekinthettek vissza. A folyó jobb partján, Tiszavalk és Bábolna határvonalán két nagyobb morotvát is találunk: a Nagy-Morotvát (vagy Felső-Morotvát) és a folyó hrodói kanyarja melletti morotvát (az Alsó-Morotvát). De a kettőt összekötő Görbe-ér is a "Nagy Tisza régi medrébül" képződött. A hordó i kanyar, a Kis-Tisza és az Eger patak folyása és torkolata közötti poroszlói határban igen sok elhagyott meder és kanyar látható. Ilyen a Nagy-Morotva, az Aponhát ÉK-i szegélyénél elsekélyesedő Sulymos, vagy a Szartos, a Dühös Fertő, illetve a Nagy- és Kis-Bocskoros. A Kis-Tiszától D-re szintén több medermaradvány található. Az Ispán Tava, a Csolt Tava, a Nagy- és Kis-Rókás, a Holt-Tisza (mely később a Borzanatnál kezdődik és a Csapói-holtág nevezet kapja). Délebbre található a Holt-Tisza-tó, mely később Nagy-Morotva és Kis-Morotva lesz, s a Balázs-fokkal kapcsolódik a Kis-Tiszához. A tiszahalászi és részben a sarudi határban van még a Nagy- és a Kis-Sarkad, a Cserőközben pedig a Pap Tava. Ettől D-re, DNy-ra, Tiszanána és Kisköre árvízjárta határában holtág, medermaradvány a korabeli térképeken már alig ismerhető fel. Több övzátony rajzolata jól kivehető még a Dinnyésháttól DK-re, Tiszaabáddal szemben, Kiskörétől D-re pedig az Agár-tó ívelése jelzi még az egykori folyókanyarulatokat. A folyó másik oldalán ugyancsak sok egykori medernyom látható. A Tiszafüredtől É-ÉK -re lévő holtágakról, illetve a császlódi holtágról (mely ekkor Poroszló—Tiszafüred és Tiszaörvény határvonalát képezte) már korábban szóltunk. Az örvényi határ É-i részében az ekkor már elöregedő Örvényi-morotva figyelhető meg. Tiszaszőlőstől Ny-ra a lassan feltöltődő Kender-tó és a Sulymos fekszik, a falu D-i határában azonban több övzátony, medernyom, lapos, ér jelzi a Tisza egykori folyását. Tiszaderzstől É-ra három, jól kivehető morotva található: a Kengyel, a Vakbjcn-A&cti Kcrr^OC^.' 6
