Vadász István: A legutóbbi másfél évszázad vízrajzi változásai a Tisza-tó térségében (Szolnok, 1994) / 1547-2012
,...vízrajzi változások a Tisza-tó térségében... " Tiszai Téka vár és a falu alatti morotva. Ez összeköttetésben van az abádi határban lévő Pap Tavával, a Kettős Fenékkel és az Érfü Lapossával. Tiszaszalóktól Ny-ra több ér és fok, valamint feltöltődő to^ lapos jellemzi a felszínt (Keskeny-ér, Mirhó-fok, Rühös Lapos, Sulymos Tó). A Tiszát a lefűződő holtágakkal, tavakkal, fertőkkel, laposokkal, ártéri rétekkel és legelőkkel erek és fokok kötötték össze. Ezek az erek és fokok többnyire egész esztendőben szállították a vizet, árvízkor viszont kifejezetten veszélyesek, bővizűek voltak. A vizsgált térség folyószakaszán a Tisza jobb partján több mint 20, a bal parton pedig közel 30 fokot tűntet fel az 1845-ben készült térkép. Ezek között több, igen veszélyes, nagyobb térség vizenyős területeit is látogató vagy öntöző vízfolyás van. Ilyen például Tiszabábolna közelében a Sulymos-fok, mely "a falutól 30 ölnyi távolságra a falunak keleti részén szakad ki a Tiszából, s határt képezve Bábolna és Dorogma között, messze elnyúlik". Nem messze "egy dőllő földnyi távolságra szakad ki a Tiszából s megy a T. Bábolnai legelőn keresztül a szil felé" a Kappan-fok. A Tisza másik oldalán, Tiszafüred alatt húzódott a Kőrös-fok, mely a mezőváros E-i szőlőterületének közelében szakadt ki a folyóból és a várost ÉK-ről megkerülve egészen a Patkós-csárdáig, illetve az egyeki határig juttatta el a vizet. A legnagyobb és egyben legveszélyesebb a pusztataksonyi határ É-i részén kiszakadó Mirhó fok, mely "a Tiszából eredt hosszú ér, melly hajdan Kunhegyes alatt a Kakat folyóval egyesülvén MTúr alatt a Berettyóba szakadt, de később 1780 év körül a Mirhó folyón keresztül épített mintegy 500 öl hosszú nagy töltés által a Tisza árjának e vonalon tovább terjedése elzáratott." A közel félszáz fok közül érdemes még megemlítenünk a tiszaszőlősi határban lévő fokokat is. Egyrészt azért, mert egyetlen egy környékbeli faluhatár sem volt "megáldva" ilyen nagyszámú fokkal (összesen 16 fok). Ugyanakkor nem véletlen, hogy a szőlősi határ D-i része ennyire vízjárta volt, hisz itt találtak az árvizek lefolyást a tiszaigari, a tiszaörsi, a tiszaszentimrei és a kunmadarasi határba. Többek között a Nagy- és Kisaszó vezette át a vizet az Igari- és az Örsi-tóba, onnan pedig a Tinórd-éren át jutott a víz a madarasi határban lévő Oktalan-tóba és Oktalan Laposba. A tiszaszentimrei határ Ny-i részén a Nagy-fok és a derzsi morotva felé kapcsolatot teremtő Katymart Fokot kell megemlítenünk. Az élő vízfolyások, holtágak, tavak, fertők, mocsarak, vízjárta laposok, hátak, rétek és legelők összefüggő rendszerét természetesen eltérő vízmélység és vízborí^ÍJSL^L^XÍ- tottság jellenízte. A hatalmas ártéren elvétve találunk szántókat is (pl jfriszaf tired tői ÉNy-ra, a Börcsököstől jobbra, az Aponháton, a kert és gyümölcsös mellett, továbbá Tiszahalászi belterületétől E-EK-re, a Balázs-fok és a Cserő-köz környékén): itt természetesen egy nagyobb árvíz mindent elpusztított. Nagyobb kiterjedésűek voltak az ártéri legelök, melynek két típusát állapíthatjuk meg a térképek szerint. A kisebb területek, a szinte csak foltokat jellemző magasabb fekvésűek csak árvizek 7
