A Hármas-Körös jobb partjának tájvizsgálata a Gyigerzugi- és a Betekints-holtág közötti szakaszon (Tiszaföldvár, 2010) / 1517-2010

részesítették előnyben az építkezéseknél. Összefüggő erdőket még mindig nem láthatunk. A Káposztás-zug erdeit kivágták, a tőle északra fekvő Districtus erdő viszont megmaradt. A Kékes-lapos, az egykori Ős-Tisza meder területe ezen a térképen szépen látszik, mocsár és nádas jellemezte. A Gyigerzugi-meandertől északra található terület egésze még mocsárrét volt, mely egy természetes módon lefííződött Körös-meder. A III. katonai felmérés az 1888-as állapotot mutatja (3. térkép ill. 3. melléklet). A szintén kéziratos szelvények 1:25000 méretarányúak, melyen jól látszik, hogy az 1867-es kiegyezés után az ország hogyan kezdett el fejlődni. Ez a fejlődés Kunszentmártonon szépen követhető. A város beépítettsége ez idő alatt nőtt a legnagyobb mértékben. A vasutat és a vasúti hidat is megépítették, a nagyobb utak mentét pedig teljes hosszában beültették fákkal. A folyók mentén erdők még mindig nem voltak, csak fasorok. Több csatornát is ekkor létesítettek. Ekkorra a kanyarulatokat már átvágták, de sok helyen még mindig folyt a víz a régi mederben is. A Gyiger-zugban az átvágás közepére egy hidat is létesítettek, hogy az állatokat át tudják hajtani a mocsárrétre legelni. A meanderen kívüli északi területen ekkor kezdtek valamilyen gazdaságot létesíteni, valószínűleg erdőgazdálkodás kezdetét láthatjuk a térképen. A Kékes-laposon és a többi ősi medermaradványban már úgy tűnik, mintha nem lenne víz, és pl. a Nagyéri-laposról egy csatorna vezeti le a vizet az élő Körösbe. A szántók ekkor már majdnem elérték maximális, jelenlegihez hasonló kiteijedésüket, a nagyobb legelőket viszont meghagyták. A védtöltéseket a 19. század végén építették meg, ezért nem látunk összefüggő gátvonalat még ezen a térképen. Ezen a térképen tehát már jól látszik a folyószabályozások hatása. 18 3. térkép. A mintaterület a III. katonai felmérés idején