A barlangjárás és rekreáció (Tiszaföldvár, 1995) / 1512-2010

- 3 A barlanpok mint természeti képződmények és természetes edzőpályák A barlangok olyan geológiai képződmények, amelyek a felsőin alatti vixek oldó és erodáló hatására jöttek létre* Annak a feltételnek, hogy a vis a kőzetet oldja és az oldási maradék ne zárja el a mikrolitoklázis-rendszert csak néhány kőzet felel meg. így legelterjedtebben mészkőben fordulnak elő barlangok. Ezt a jelenséget - az először tanulmányozott szlovéniai Krst után - karsztjelenségnek nevezik. Ez magába foglalja mind a felszin feletti, mind a felsstin alatti viz és kőzet egymásrahatásából származó jelenségeket. A dolgozat témája szempontjából a sokféle karsztmorfológiai képződmény közül most csak a barlangokkak foglalkozom. A barlangok olyan föld alatti üregek, amelyeknek leg alább egyik mérete /: hossz., szél., m.:/ meghaladja a 2 m-t. A téma szempontjából evidens, hogy az ennél lényegesen nagyobb méretekkel biró képződmények szolgálnak a barlangjárás szinhelyéül. A képződés során a kőzet ellenállóképességétől, a bekerülő vizmennyiségtől és a hordalék mennyiségétől és minőségétől függően szabálytalan térképződmény jön létre. Erre a képződményre jellemző, hogy olykor szükületek nehezitik a továbbhaladást, olykor meredek letörések jelzik a leküzdendő szintkülönbséget, másutt a barlang szenilis fázisára jellemző törmelékkupok nehezitik a járást. Ugyancsak próbára teszi a barlangjárót a folyó vagy zu hogó viz, de a mélyebb állóviz sem számit könnyű akadálynak.