A barlangjárás és rekreáció (Tiszaföldvár, 1995) / 1512-2010

A legtöbbször nedves, agyagos felszín meglehetősen nehezíti a továbbjutást. Általában egy barlang hőmérséklete megegyezik a terület évi közepes hőmérsékletével. Abból eredően , hogy a barlangi légtér csat viszonylag szük keresztmetszeten érintkezik a külső levegővel, igy annak változása is csak késve és ceök kentett mértékben jelentkezik a barlangban. Főként a nyári időszakban jelentős a különbség a felszíni és a barlangi hőmérséklet között. Ugyancsak a gyér légáramlás miatt általában igen magas a levegő relativ páratartalma. /: Ezen tulajdonságok hasznosságáról majd egy későbbi fejezetben irok bővebben.:/ Itt és most csak annyit, hogy a kb. 10°C körüli /: magyarországi példa:/ alig változó hőmérséklet és a 95 - 100 % közötti relativ nedvességtartalmú levegő kimondottan gyógytényezőként hat az ott tartózkodókra /: FODOR I. 1981:/. Ha a lent tartózkodás nem passzív /: pl. gyógybarlangokban Klutert-bg., Abaligeti-bg., tapolcai Kórház-bg.:/, hanem aktív testmozgással kísért» akkor a növekvő légzésszám és a mélyülő légzés miatt a fenti hatások fokozottan jelentkeznek. Egyedi sajátossága miatt a barlang nem csak a fizikumot, hanem a pszichikumot is próbára teszi. Nevezetesen arról van szó, hogy a barlangban csak mesterséges világítással lehet közlekedni, s ezt a fényt legtöbbször a barlangjáró szolgál tatja karbidlámpával, vagy elektromos lámpával. Ennek a fényszükének olyan következménye is van, hogy egyrészt lényegesen kisebb az a tér, amit a barlangjáró lát, ebből következik, nehezebb a tájékozódás. Néha azzal a nyomasztó érzéssel is