A barlangjárás és rekreáció (Tiszaföldvár, 1995) / 1512-2010

- lo tásu munkavégzésre /: N^vDQKI L. 1976:/ Az erő-állóképesség szerepe akkor nyilvánul meg, amikor hosszabb utat kell megtenni, folyamatos erőkifejtéssel. Erre jó példákat szolgáltatnak a több száz méteres zsombolyokból való kimászások, ahol jobbára a láb tolóerejét felhasználva kell több órán keresztül egy kötélen fölfele haladni /: BÖRCSüK P. - GYOVAI L. 1985i SZŰCS L. 1984:/. A középtávú, a rövidtávú és a gyorsasági állóképesség - témánk szempontjából - azért elhanyagolható, mert ezeknél - különösen az utóbbi kettőnél - magas az anaerob folyamatok részesedése, ami azért a barlangjárasra nem annyira jellemző. Az ü gy e 3 s é g hasznos fizikai képesség, melynek megléte energiamegtakeritást jelent a barlangjáró számára is. Kialakulásában, fejlődésében nagy szerepe van a tevékenység gyakoriságának. Egy-egy akadály többféle módon lehet leküzdeni, de az Ügyes barlangjáró arra törekszik, hogy minél kisebb erőfeszítéssel, azaz a kellő erőfeszitéssel oldja meg a feladatot. Ehhez persze az szükséges, hogy minél gyakrabban próbálkozzon azonos feladatok megoldásával a barlangjáró. Az magától értetődik, hogy az első próbálkozások során a mozgás darabos, a végrehajtás fölös erőbevetéssel történik. Eleinte nagyon sokat dolgozik a kar és csak később alakul ki az a praktikus barlangjáró mozgás, amikor a test emelését inkább a láb végzi. Az is az ügyesség egy magasabb szintje, araikor a barlangjáró nem, vagy csak igen ritkán használja támasz kodásra a térdét. A hajlékonyság nak is jelentős szerepe van a barlangjárásban. Számtalanszor előfordul, hogy nem egy egye-