A barlangjárás és rekreáció (Tiszaföldvár, 1995) / 1512-2010

11 nes járatban, hanem egy szűk, netán többszöröseb tört járatban kell haladni. Ugyancsak lényeges mind az aktiv, mind a passziv hajlékonyság mértéke pl. kémény mászásnál, terpeszmászásnál, ahol nem mindegy - azaz a h a j lékony ságtél függ hogy milyen széles hasadékot tud leküzdeni s barlangjáró. A barlang,járág hatápa a lágz<?ren3p3Sr;r* A II. világháború idején a németországi, westfáliai EnnepetalDan lévő Klütert-barlangot gyakran használták a környék lakói óvóhelyként« Az oda menekültek között voltak asztmások is, akik egy idő után azt tapasztalták, hogy állapotukban javulás következett be. A háború után egyre több légzőszervi betegségben szenvedő ember kereste fel a Kluter-barlangot, ahol hamarosan megindult az orvosi felügyelettel történő barlangterápiás gyógyitás /jFODOK I« 1981:/ Magyarországon a század eleje óta a tapolcai Kórház-barlángban, 1959-től az aggteleki Béke-barlangban, valamint a mecseki Abaligeti-barlangban végeznek barlangterápiás gyógyitó tevékenységet. Felvetődik a kérdés: milyen hatással van a barlangi tartózkodás az egészséges emberek légzésfunkcióira? Erre kivánt magyarázatot adni az a vizsgálat, melyet a szerző irányitása alatt működő Odorvéri Kutató Táborban végzett a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium két volt diákja, 1985-ben. Az egyik volt diák - Mucsi János - akkor IV. éves orvostanhallgató volt, mig öccse - iíucsi László - II. éves matematika - földrajz szakos egyetemi hallgató volt.