A barlangjárás és rekreáció (Tiszaföldvár, 1995) / 1512-2010

hatására a lehűlés, emi a későbbiek során teljesítménycsökkenéshez vezethet /:FRKNKL R. 1977:/ Agyorsasági erő és a maximális erő kifejtésére csak alkalmasint kerül sor, nehezebb akadály leküzdésekor. A barlangjárásra általában a megfontolt, folyamatos és közepes intenzitású munkavégzés a jellemző. A gyorsaság megjelenési formái közül nagy jelentősége van a reagálás gyorsaságnak, ami 30k esetben létkérdés pl. "elszáll" egy fogás, vagy egy lépés és gyorsan kell pótolni. Ezzel szorosan összefügg a m o z d u • latgyorsaság, amikor valamilyen cselekvést villámgyorsan kell megtenni pl. eldőlő karbidlámpát kell elkapni, vapy netán egyensúlyát vesztett társunkatak kall segiteni. A mozgásgyorsaság mint a gyorsaság harmadik megjelenési formája nem annyira jellemző a barlangjárásra, ki véve néhány extrém esetet pl. árviz tört be a barlangba és menekülni kell előle. A rekreációs tevékenység egyik fontos célja az állóképesség szintjének növelése. Ezért is jelentős a barlangjárás rekreativ kisugárzása, mert itt jelentős mértékű az állóképesség fejlődése. A Harre és munkatársai által megkülönböztetett ötféle állóképesség közül kettőt emelek ki. Először a hosszutávu állóképességet emlitem, ami a 15 - 30* feletti erőkifejtésnél szükséges. Egy-egy barlangi tura, vagy egy barlangi műszak ennél lényegesen hosszabb időt vesz igénybe, s ez alatt a barlangjárónak végig képesnek kell lennie - mégha szakaszosan is - a nagyfokú koncentrációra és a viszonylag magas intenzi-