A Duna - Tisza-csatorna tiszazugi vonatkozásai (Tiszaföldvár) / 1511-2010
- 6 tiszai torkolatának közelebbhozása. Szolnok az északkelet- és Kelet-Magyarországról főként viziuton töi*ténő sószállitásnak a végpontja, s*innen nyugat, északnyugat, délnyugat felé tengelyen, - tehát nagyon lassan éa nagyon drágán, - kellett szállítani a sót.- A Duna-Tisza-csatorna megoldotta volna a só viziuton való szállitáuát a Dunáig, s onnan a Beszédes József által még 1825 előtt hajózhatóvá tett Sárvíz-csatornán /175,9 W Székesfehérvárig lehetett volna sót szállítani 500 vagy 1000 mázsás uszályokon /25C-500 mai métermázsa/, Nem kell sokat beszélni arról, hogy- mit jelentett volna ez a csatorna ugyancsak Szolnoknak az .északkeleti« Kárpátokbúi leszállított sok ezer fenyőfatutaj viziuton nyugat felé szállításában, esetleg előbb félkészáruvá való feldolgozását is tekintetbe véve/természetesen Szolnokon/,- /iA Szolnok - Pest közötti csatox-na terve mar III.Károly uralkodása idején A711 - 1740/felmerül, olyan óriási a iß tengelyen való fuvarozás Szolnok és Pest között, — s olyan sokba került időben is, pénzben is a sáros, "úttalan" utakon. A csatornán akár lóvontatással is /később fcpSzössel/ gyorsabb, egyenletesebb és olcsóbb lett volna a szállítás, :/ A csongrádiak 1867.december 2-án kelt felhívásának gyors eredménye lett fiözaföldvárott, mert már (iecemfoer 12-én "leg alázatosabb kérvény"-t terjesztenek fel "Nagy Méltóságú Gróf Mikó Imre közmunka és közlekedési minister Úrhoz a Tiszát Csongrádtól fogva a Dunával Pestnél összekötő csatorna tárgyában", - A kérvény szövegéből kitűnik, hogy az állam akkori törekvései a közlekedés terén "a tervszerű, arányos fejlődés" törvényét súrolják azzal, hogy a "Vasúti kölcsön"-ből "befolyandó összegek egy része csatornák épitésére czélotttatik, - mellyek a hazánkban létező természetes vízi utainkat, egymással kapcsolatba hozván, - nagy sulyu terményünk szállítására, - és a gyakran annyira szükségelt öntözésre építendők volnának; Tehát a súlypont már a részletes kérvény elején isi 1./ nagy sulyu termények szállítása, 2,/ öntözés. Az öntözés szükségességét aláhúzza ez 1863.évi "rettenetes esztendő", amikor a tiszaföldvlriak Nagyvárad alá kényszerülnek menni aratni, a megőrölt gyékény bondőből sütnek kenyérnek nem nevezhető valamit a hiányzó kenyér helyett.....Az aszályt jól ismerik, mert nemcsak 1863-ban sinylik meg, éhezik végig az aszályos esztendőt,de az el^ző évtizedekben is többször/e sok természeti csapás volt az egyik oka az 1837/38-ban létrehozott "Szükséghombár"-nak is/. Még mindig nyögik a tiszaföldváriak az örökváltságot is, annak részleteit, kamatait, nemkülönben az árvizmentesités kegyetlenül magas összegeit. Megnyugtatónak tartja a felterjesztés /egy régebbi nevén "felfolyamodvány"/, hogy a "magas ministerium" is két csatornát szorgalmaz:"ezek egyik a leg fontosabbika a Tiszát Csongrádtól fogva a Dunával Peténél összekötő csatorna",amelyen a Felső- és Közép-Tiszavidék nem romlékony,de nagy 3ulyu termékeivel megrakott hajók kia költséggel a főváros alá juthatnak, tehát Hazánk belső /és külső/ kereskedelmi-forgalmi szerkezetében "nevezetes
