Egy nagykunsági származású orvoskémikusról (Tiszaföldvár, 1987. szeptember 2.) / 1509-2010
- 22 Carceus Márton eljárásának ismertetésére bemutatunk az Index rerum c, jegyzékből két cimszót: Az első a jatrokémikusok által oly fontosnak tartott ferment áci óra vonatkozik. Fermentatlo ; Diuturna inducit aciditatem, exemplo masae panis . Majd következik annak a fejezetnek és pontnak megjelölése, ahol F. Sylvius de le Boe könyvében erről olvashatunk: VII. 4. A definíciót további részletezés követi: Fermentatio: Alimentorum in ventriculo VII. Deficit si fermentum deficit 13, aut iners sit ie. pingiunius, viscendius aut aquosius, Augetior si fermentum sit solito accidius et volatilius 18. Cura: Promovende fermentationem 26, 29, 32, 33. Impedietur: creta, clnerábus, calca, coraliis 37. De Acido : Acidi causae: 1. cibi potusve acidi, 2.aer frigidus serenius tarnen et subtilis. 3. Tristitia, moerer. 4. Corporis motus vehemens. 5. Vigiliae inimiae. 6. Alvus adstricta. II. 6. XI. 22. Ezt követően meg a savakról ir mintegy 3 oldalnyi terjedelemben. Ha figyelmesen elolvassuk az acidum cimszó alatt Írottakat, rájövünk, hogy az a rész szolgált tulajdonképpen Karcagujszállási Márton első orvos-kémia disputátiója vázlatául. Ennek a résznek az alapján szedte sorrendbe gondolatait, amelyeket bővebben fejtett ki. Felmerül akérdés: vajon nem arra utal-e ez az összefüggés, hogy Karcagujszállási Márton már akkor dolgozott az Index összeállításán, amikor első disputatiójára kiállt. Az a korábbi megállapításunk, hogy Karcagujszállási Márton által összeállított Indexet csa k jatrokémikus tanok rövid összefgglalásának tekinthetők, forrásaink tüzetesebb tanulmányozása után módosításra szorul. Kétségtelen, hogy az Indexek tükrözik a jatrokémikus orvosi felfogást, de ezen túlmenően Sylvius de le Boe müvére támaszkodva, tükrözik az általános orvostudomán y helyzetét és vívmányait is. Helyet kapnak itt a korszak nagy orvostudományi felfedezései. Jó példa erre a vérkeringésről szóló ismeretek tükröződése. William Harvey 1616-ban kezdte kifejteni a vérkeringésről szóló elméletét. De csak 1628-ban adta ki a felfedezését le40 iro müvet. Ebből értesülhetett a nagy angol orvostudos