A Tiszazugi Földrajzi Múzeumban 2010. 08. 17. és 2010. 09. 23. között megrendezett Tiszazugi képkockák című időszaki kiállítás megnyitóbeszéde és a hozzá kapcsolódó szakmai anyagok (Tiszazug, 2010) / 1504-2010

2010. augusztus 17. Kedves Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Alkotók! Köszöntöm Önöket a Tiszazugi képkookék című fotókiállítás megnyitó ünnepségén. Egy olyan tárlatot tekinthetünk meg, amely része egy folyamatnak, egy néprajzi, kutatási folyamatnak, s amely a lakáskultúra változását kívánja nyomon követni, egy meghatározott földrajzi területen. Az alkotók - T. Bereczki Ibolya a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese, továbbá tanítványai: Aranyos Sándor, Kavecsánszki Máté, Sándor Eszter, Szászfalvi Márta és Tóth Zsuzsanna, a , Debreceni Tudományegyetem néprajz szakos hallgatói - a fényképezőgépet hívtaKtfégítségül, hogy pontos és hiteles vizuális jegyzeteket készíthessenek a kiválasztott hajlékok berendezéséről, a használati- és dísztárgyak formavilágáról, illetve funkciójáról, a lakóépületek belső látványáról. Más társadalom- vagy természettudományi területekhez hasonlóan, a néprajzkutatás is azóta alkalmazza a fotográfiát, hogy 1839-ben felfedezték fényképezést, mint a vizuális információk megörökítésének és közlésének legpontosabb módszerét. így aztán a fotográfia az elmúlt 171 esztendő alatt beépült a privát életünkbe, részévé vált az oktatásnak, a tudománynak, a művészetnek - egyszóval a kulturális örökségnek. Csodálatos lehetőséget nyújt minden egyes megszületett fénykép az utókornak. Mert a jelenben készül, de máris a múltról szól és a jövő nemzedékét is tanítani fogja. Feltéve hogy megbecsüljük, megőrizzük és tovább örökítjük. Kis fantáziával időutazást tehetünk általuk, a térbeli korlátokat és a helyváltoztatás nehézkességét könnyedén leküzdve. Valljuk be őszintén, hogy a kíváncsiság velünk született emberi tulajdonság, ezért minket is jellemez. Legfeljebb egyikünk bevallja, másikunk nem. Ha ezt a kíváncsiságot a világ jobb megismerésére és megismertetésre szánjuk, akkor ez feltétlenül közhasznúvá teszi egyéni érdeklődésünket. így akinek alkalma van éppen munkája révén betekinteni a privát szféra többnyire nagyon zárt világába, az nagyon szerencsésnek mondható. De mi is azok vagyunk, ha eljövünk egy ilyen tárlatra, ahol nem egy vagy két család életkörülményeit ismerhetjük meg közvetlen közelről a képek által - anélkül -, hogy egyenként felkeresnénk otthonukat. Megtudhatjuk hogyan élnek embertársaink. Miként rendezik be lakásukat, az őket körülvevő tárgyak hogyan szolgálják kényelmüket, sajátos lakhatási igényüket? Olykor következtetni lehet foglalkozásukra, világnézetükre, a család nagyságára, a kiterjedt rokoni kapcsolatokra is. Minél több kép készül egy-egy portán, s ezek minél több makró részletet mutatnak fel, annál pontosabb lehet az a kép, amelyből a hozzáértők pontos következtetéseket vonhatnak le a lakáskultúra'fejlődéséről.