A Tiszazugi Földrajzi Múzeumban 2010. 08. 17. és 2010. 09. 23. között megrendezett Tiszazugi képkockák című időszaki kiállítás megnyitóbeszéde és a hozzá kapcsolódó szakmai anyagok (Tiszazug, 2010) / 1504-2010

És milyen jó, hogy manapság készülnek ilyen felvételek! Mert a muzeológusok a megmondhatói, hogy a korábbi évtizedekben mennyire kevés lakásbelsőt ábrázoló fénykép került a közgyűjteményekbe. Amelynek van persze magyarázata, nevezetesen a technikai feltételek hiánya. Kevés volt a fény a lakásokban, alacsonyabb volt a felvételi nyersanyagok fényérzékenysége, kisebb volt a fényképezőgép objektívek látószöge és mélységélessége, s ezért nehezebb volt jó képet készíteni a lakásokban. Ha pedig egy villanó segítségével mégiscsak születtek privát fotográfiák a jeles családi eseményeken a lakáson belül, akkor azok többnyire csak az embereket ábrázolták, s nem a körülöttük, mögöttük levő lakberendezést. Ha pedig-mégisesak előkerült néhány hibátlan enteriőr fotó, akkor annak a dokumentációja hiányzott. Vagyis nem tudjuk pontosan meghatározni hol készült, s milyen életkörülmények jellemezték a tulajdonosokat. így ezek a fotográfiai leletek csak nagyon általánosítva szolgálhatták a néprajztudományt. Fontos volt ezt elmondani, amikor szeretném népszerűsíteni ennek a kiállításnak a sajátos értékeit. Azt, hogy egy mai kutatócsoport - értő vezetéssel - módszeresen vizsgálja az életminőséget alapvetően meghatározó lakáskultúra változásait a 21. század elején. És már most gondolnak arra, hogy milyen forrásértékű kincset fog ez jelenteni az ötven, száz évvel későbbi kollegáknak, helytörténészeknek, néprajzosoknak, társadalom kutatóknak, ha meg akarják fejteni és érteni a mi életünk megannyi titkát. Márpedig miért ne akarnák? A kíváncsiság valószínűleg végig kíséri az emberiség történetét. Hogy közben az állókép rögzítés miként fejlődik tovább azt nem tudom, csak azt, hogy most szinte évről évre, újabb és újabb kiváló találmányok segítik az egyre tökéletesebb felvétel elkészítést. A képhordozók időtállóságáról sajnos nem tudok nyilatkozni, mert csak az ezüstszemcsékből felépülő úgynevezett analóg fényképekről tudjuk, hogy több mint másfél évszázada szolgálnak bennünket. Csak remélni lehet, hogy a fémezüst képeket felváltó festékképek (printek és nyomatok), vagy a pixelek ugyanúgy élvezhetők lesznek 100 év múlva, mint nagyszüleink hagyományos fényképei. Kedves Hölgyeim és Uraim! Köszönöm figyelmüket és érdeklődésüket, amivel megtisztelték az itt kiállítók munkáját. Segítsék őket a további kutatásban, hogy aztán az ötödik év végén, a program befejezésével összefoglalhassák milyen következtetésekre jutottak a tiszazugi lakáskultúra változását, fejlődését illetően. Ez a félidőben készült tárlat is izgalmas és élményszerű, mert a fotográfia egy ritkán alkalmazott műfaját gazdagítják a falakon látható fényképek Kérem tekintsék meg a tárlatot! ^MVJM HMAIöldvai 45Q v - LOAO