Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

rohamosan száll egyre alacsonyabbra a fák között. Kezd fázni a lábam, cipőt kellene húznom, de nem akarom tölteni az időt a lábmosással. Az a forráshoz menéssel, fél óra időveszteség lenne. Lavór nincs a táborban. Vizet csak kulacsban inni tartunk sátraink mellett fák ágaira akasztva. Úgy gondolom, hogy egy kulacs víz kevés egy lábmosáshoz, mégis megpróbálom. A matracon ülve, lábam egy tiszta, fehér kőre téve locsolom rá a vizet. Legnagyobb csodálkozásomra a kulacs víz elég. Úgy látszik, így is lehet lábat mosni. Cipőt húzok, és nagyon igyekszem a cserepek leírását befejezni. Már alkonyodik a fák közt, amikor a Völgyfoház felől felhangzik a hazatérők vidám lármája Fáradtak, de örülnek, hogy elmentek és Gyula elkezdi mesélni a kirándulás eseményeit. Vidám nótázással indultunk a forrás irányába a százszor megjárt úton. Könnyen mozogtunk a néhány kulacs, lámpa, a két kötél, amit vittünk kényelmesen elfért egy hátizsákban. Felszerelésünkhöz tartozott még két fényképezőgép, térkép, iránytű és távcső. A forrásnál ittunk, megtöltöttük kulacsainkat és már indultunk is tovább, A Kisrétre vezető ritkán használt kocsiúton haladtunk, most már csendben, hátha látunk valamilyen állatot. Az út a forrástól a rétig csak kilométernyi hosszú, de erősen lejt. (Szintkülönbség kb. 250 m.) A Kisrét kedves, dúsfuvű tisztás, a Hór-völgy kiszélesedése. Ha a Hór patakban víz van, itt-ott tocsogós lehet. Készítettünk néhány felvételt, majd átmászva a patak csalánnal és mentával dúsan benőtt medrén, elértük a műutat. Ezen indultunk tovább a Füzér felé. Az út szélén ritkásan málnabokrok kínálták illatos termésüket Sietnünk nem kellett, szedegettünk belőle. Még egy óra sem volt, mikor megpillantottam a Füzérkő ismerős szikláit, a kőhidat, ami a Hosszú-völgy bejáratánál áll. De nocsak! A híd karfájára tűzve vörös zászló libeg. Nem mehetünk tovább, belövés van. Erősen lehangolt állapotban üljük körül az idősebb bácsit, az őrt. Szívesen beszél. Elmondja, hogy a katonai lőtéren most próbálják ki az új ágyúkat. A Füzér magasabban fekvő része és a vele szemben lévő Szarba gerince veszélyeztetett terület, ahova becsapódhat egy-egy eltévedt lövedék. Ezek ugyan nem robbanó lövedékek, veszélyt csak telitalálat esetén jelentenek, vagy, ha kőomlást okoznak. Vázoljuk útitervünket: szeretnénk felmenni a Füzér csúcsára, majd lefelé jövet átfésülni a K-re néző hegyoldalt Szeretnénk meglelni az itt rejtőzködő kisebb-nagyobb barlangokat. Ha még jut időnk, felmennénk a Szarba gerincére, útközben megnézve az oldalában húzódó érdekes kőfolyást. A belövés 3-ig tart, addig nem mehetünk a megjelölt helyekre. Ő is úgy tudja, hogy a Füzér oldalában nyílnak barlangok. Egészen alacsonyan, közel az úthoz is kell lenni egynek. Hogy pontosan hol azt nem tudja, de, hogy van az egészen biztos, mert: és elmeséli a következő történetet. "44 őszén a legény fiammal mentünk munkából hazafelé. A front már akkor közel volt, gyakran találkoztunk az erdei utakon is német járőrökkel. Nem sokat törődtünk velük. Ők se velünk. Hanem akkor hazafelé menet feltűnt, hogy itt a Füzér mellett, a nehezen járható oldalában nagyon szorgoskodik néhány katona. Mintha valami drótot húznának maguk után. Persze nem figyeltünk rájuk, nem jó a katonák dolgába beavatkozni. Hanem a fiamat nem hagyta a kíváncsiság. Visszalopakodott és mikor elcsendesedett a hegyoldal, megkereste a drótot. Nem is egy szál volt, hanem kettő. Elkezdett rajta visszafelé menni, hát a drót egy barlangba ment be. Fogta a bicskáját, elvágta. Másnap bejöttek az oroszok. Sokáig nem beszéltünk a dologról, hanem egyszer mégis szóba jött. Elmesélte a fiú, hogy és mint volt a dróttal. Ott volt akkor egy robbantómester a kőbányától. Azt mondja: „hallod fiam, te nagy jót tettél a Füzérkővel, mert abban a barlangban biztosan töltés van, nem is kevés. Azzal akarták a sziklákat ráborítani az útra." Úgyis volt. Mázsára való ekrazítot szedtek ki onnan. Jó is volt nagyon, mert akkoriban úgysem tudtak mivel dolgozni a kőfejtésnél." Ezt a barlangot megkereshetjük a belövés alatt is. Az alsó részekre nem csapódhat be lövedék, ami jön, azt megfogják a Szarba magasabb részei. Érdemes felkeresni azt a barlangot, mert a mészégetők azt mondják, tovább is tart. Ők csak addig mentek bele, amíg robbanóanyagra lehetett számítani. No nekünk sem kell több biztatás. Csatárláncba állunk és elkezdjük a keresést Jó is volna minden, csak ne beszéltük volna meg Mártával azt a távcsöves találkát. Szegény 20