Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

hogy figyelmeztessem a forrástól, vagy a latrináról üres kézzel feljövőket, hogy valamit hozni kellett volna. És a felsoroltakon kívül még sok eseti teendő, ami éppen adódott. Túl sok szabadidőm nem maradt. Ebben a táborban viszont időmilliomos voltam. Szinte óra percre írtam kijön, ki megy és honnan hova. Most ennek segítségével próbálok írni a táborról, amely július 10-étöl 25-éig tartott. Rajtunk kívül Jobbágy Zsigmondné és Lőrinczi Gyuláné volt tanár részt vevő. A táborozók névsora nem áll rendelkezésemre, erre már nem volt szükségem. Jegyzeteimben rengeteg név szerepel Diákok, szüleik, rokonaik, barátaik. Öregdiákok, azok házastársa, rokonai, barátai. Mindezek tetejébe egy több hullámban érkező, motoros mezőkövesdi fiútársaság, több sátorral, boros kannákkal. (Őket senki nem ismerte, senki nem hívta.) Számtalan hívott és hívatlan vendég, több-kevesebb időre. Egy helyen az érkezők felsorolása után ezt írtam: „Most aztán annyian vagyunk, mint az oroszok. Már nem lehet végig menni a táboron a sok madzag miatt. Sátor sátor hátán. Én már föladtam azt a reményt, hogy megismerjem a tábor lakóit. Annál is inkább, mert a Dómján tanítványaival még a köszönésig sem j utottunk el." Ök hatan voltak. Annak ellenére, hogy semmi nem volt ránk bízva, igyekeztünk mindig elfoglalni magunkat valami hasznos tevékenységgel. Mivel mi a derékhad érkezése előtt már fent voltunk, sátraink már álltak, amikor a teherautó megérkezett. így tudtunk segítem a tapasztalatlanoknak a sátorverésben, a raktár télállításában és berendezésében. A barlangász csoport első tevékenysége arra irányult, hogy azonosítsák a barlang egyes pontjait a felszíni helyekkel. Nagy létszámú csapat szállt le, a fent maradt hadra foghatókat Gyula a kijelölt helyekre irányította. Ők a lent lévőkkel megbeszélt időben kopogtattak a köveken. Ezeket a jelzéseket lent két helyen hallották. A barlangban füstbombát robbantottak, ennek kiszivárgó füstjét kint figyeltük, de hiába. A füst nem jött ki, legalábbis a belátott helyeken. A táborba érkezett több éve segítőnk, barátunk Reményfy László a fiával, Lacival. Az év tavaszán ők mérőpontokat jelöltek ki a télszínen, ezeket Gyulával ellenőrizték. Hír Janiékkal felvállaltuk a minden tábor elején kötelező forráskarbantartást. A pár órás munka eredménye a kétszeres vízhozam lett. Gyula a tábor alatt detektorcseréket bonyolított le, melyekhez mindig volt segítsége. Jordán Tóm és ifj. Németh Gyula (továbbiakban Gyulus) a tábor és a barlang közötti előzőnél korszerűbb hírközlés eszközein dolgozott, de ezeket nem sikerült üzembe állítani. Vissza kellett térni a kényelmetlen és nem egészen üzembiztos katonai telefonokhoz. Kihúzták a kábelt a hegyoldalban, rejtették is, hog)' idegenek annak mentén ne jussanak a barlang bejáratához. Majd ellenőrizték, igazították a barlangban lent hagyott kábelt. A táborban a tömeg nőttön-nőtt. Érkeztek miskolci, székesfehérvári barlangászok, valahonnan sziklamászók és Pestről a magas barlangász vezetőség tagjai. A táborhoz vezető út mellett kinőtt egy új tábor személykocsikkal, mikrobuszokkal. És ezek mind lementek a barlangba. Szegény barlang! A felszínen néhányan a Szlankó István és Gyula instrukciói alapján növényeket fényképeztek. Egy reggel Reményfy Laci műszerekkel érkezett. A terv a Tsitsogóban mérőpontok elhelyezése volt. Nagy elszánással én is csatlakoztam (Reményiy Laci, a 2 Gyula, Jordán Tóni, a székesfehérvári Kárpáti József) az ötfős csapathoz. Leküzdöttük magunkat a Tsitsogóba, ahol a fiúk bemértek 6-7 pontot. Sajnos, szerencsére nem vittünk magunkkal tiplit, így a pontok csak jelölve vannak. Mire eddig jutottunk, már vacogott a fogam annyira fáztam és szégyen, nem szégyen, kénytelen voltam a csordogáló kis patak vizét megszaporítani. Igen szégyelltem, de a másik megoldás még szégyenletesebb lett volna. A feljövetel az átalig nedvesedett, vastagon sáros ruhában irgalmatlan nehéz volt A karom elgyengült, a lábaim megdermedtek, a figyelmem ellankadt. A nagy létráról való kiszállásnál követ rúgtam, ami a létra alatt álló Gyula sisakját horzsolta le egy tenyérnyi helyen. Szerencse, hogy volt sisak! A Háztetőn leragadtam a sáros nadrágommal. Nagy erőfeszítés 78