Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

Volt, hogy úgy éreztük, nem kell nekünk tovább ragaszkodni Odorvárhoz. Máskor úgy gondoltuk, hogy kár lenne abba hagyni, hiszen annyi tenni való lenne még, amit szívesen csinálnánk A feladás mellett szólt, hogy a tábor létszáma évről-évre nőtt. Már nem tudtuk a jelentkezőket megválogatni. Egyre nagyobb számban kapcsolódtak főleg a barlangász csoporthoz kívülálló felnőttek. Nőtt az iskolából kikerült, visszajáró diákok száma és egyre többen jöttek a táborba olyan öregdiákok, akik nem voltak soha táborozók, de érdeklődtek közkedvelt, jő hírű táborunk iránt. Sokan hozták hozzátartozóikat, barátaikat és azok barátait. Már maga a túl magasra dagadt létszám is elég lett volna ahhoz, hogy ne folyhasson zavartalanul a tábori élet, a munka Sajnos azt is tapasztalnunk kellett, hogy a kívülállók jelentős része, olykor az öregdiákok is, megfeledkeztek a tábor szabályairól, a kialakított szokásokról. A legtöbb gondot az okozta, hogy késő éjszakáig hangoskodtak, és bizony nem egy esetben az italos üvegek is előkerültek. Ilyen körülmények között nem tudtuk fenntartani az általunk kívánatosnak vélt rendet. Egy ideig sajnos sikertelenül gyötrődtünk azon, hogyan változtathatnánk az áldatlan állapotokon. Majd az jutott eszünkbe, hogy megoldás lehetne, ha a tábort ketté választanánk. Mi továbbra is egy kisebb létszámú csoporttal táboroznánk és a nem barlanghoz fűződő munkákat folytatnánk Továbbra is csak azokat a tanulókat vinnénk, akik vállalják az általunk felkínált tevékenységeket és a tábor rendjét. A másik csoport Varga Csaba vezetésével a barlangászok. Ók is kialakíthatnák a maguk táborrendjét és fogadhatnák a táborban, akiket jónak látnak. A két tábor válthatná egymást időbea Az iskola áhal táborozásra szánt összeget úgy gondoltuk, el lehetne osztani létszámarányosan. Elképzelésünket igazgatónkkal, Huszár Lászlóval közöltük. Se igent, se nemet nem mondott, de néhány nap múlva összehívott egy megbeszélést, melyen részt vettek azok a kollégák, akik valaha megfordultak a táborban, mint valamely munkaterületet vezetők (Más kérdés, azt hogyan látták el. Ezt nem szeretném részletezni. Aki ott volt, az látta, tudja.) A megbeszélésen elhangzottakat nem tudom idézni. Egy felszólalásra emlékszem, amely megdöbbentő volt, no és a végeredményre. A Kocsis Emília hozzászólása kb. így hangzott. Nem lehet ketté választani a tábort, mert akkor az lesz, hogy van egy Németh féle jó tábor és egy Varga féle rossz. Ezt mi így soha nem mondtuk A végeredmény pedig az igazgatónk döntése. Maradjon egy tábor, örömmel veszi tudomásul, hogy tovább is folytatni kívánjuk hasznos, értékes tevékenységünket és be akarunk kapcsolódni újra a Varga Csaba által vezetett tábor munkájába. Nem jutottunk szóhoz, annyira meglepő volt, amit hallottunk Nem ezt akartuk. Valószínű ez a döntés már a megbeszélés előtt, az rgazgatói irodában, egy szűkebb körű összejövetelen megszületett Mindegy volt, hogy a fent említettek jelenlétében mi hangzik el. Ezért nem kellett volna ezt a „sokemberes" u.n. megbeszélést összehívni. Közölhette volna a nélkül is. Persze a demokrácia látszatát fenn kellett tartani. Úgv véljük hogy a döntést mindennél erősebben befolyásolta az, hogy Emília volt az iskolai pártalapszervezet titkára, és, ha ő úgy gondolta, hogy nem lehet szétválasztani, akkor nem lehetett. Azt hiszem, tulajdonképpen ezzel ért végérvényesen véget a mi odoros életünk. Azonban ahogy a haldoklás is eltart akár évekig, még mi sem tudtuk egy csapásra elvágni a szálakat. Annál is inkább, mert Gyulának felelőssége volt a radonmérések folytatásában. Hihető-e, vagy sem, de bizony nem a táborvezetés hiányzott, hanem az a szellem, az a családias légkör, az áttekinthetőség és a vele járó nyugalom, amelyben indítottuk és jó pár éven át, megtartottuk a tábort. Szóval részt vettünk a táborban fapados" tanárként. Semmi nem volt ránk bízva. Készakarva, vagy csak úgy véletlenül? Ki tudja? Az is lehet, hogy nem tartoztunk a táborozók „hivatalosan" jegyzett csoportjához. Ez nem derül ki a jegyzeteimből, de ez már nem is érdekes. Előbb úgy gondoltam, hogy ennek a tábornak a megörökítése már nem az én dolgom. Mégis úgy döntöttem, hogy mivel minden előzőnél részletesebb jegyzeteket készítettem, nem hagyom veszendőbe menni Míg az általunk vezeteti táborokban az én feladatom volt az élelmiszerek számbavétele, a csoportok mozgásának követése, és talán nem tűnik nagyképűségnek ha leírom, hogy bizonyos „táboranyai" szerepet is elláttam. Ebbe sok minden belefért. A darázscsípés és egyéb sérülések ellátása, távozás, érkezés bejelentése, idegenek szemmel tartása, és bizony az a kellemetlen feladat is sokszor rám várt