Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

barlangban. /A kapitányságon ígérték, hogy a nyári táborra több készüléket is adnak, sőt egy technikust is, aki néhány napig segít az eszközök beállításában. Célszerű volt előre meggyőződni róla, hogy foghatók-e a jelek a barlangban, érdemes-e több készüléket felvinni./ Velük ment még Kocsis Gabi, aki méretet vett a régi és az új barlang bejárati nyílásáról, hogy a nyári táborra elő tudja készíteni az erősebb zárószerkezeteket. Ellenőriztek a barlangban néhány bizonytalan mérési adatot, amelyek a barlangtérkép pontosabb elkészítéséhez voltak szükségesek. Az ekkor bejárt részeket száraznak találták. Az eredeti terv ugyan nem valósult meg, de nem volt hiábavaló az út 3. A sértődés : Lajos bácsi márc. 15-én keltezett 4 oldalas levelet küld a Magyar Televízióhoz, melyben „utólagos helyreigazítást" kér, miszerint „azok az ideges fel hangú, lekicsinylő szavak, melyeket az odorvári sziklákra vésett-festett ismeretterjesztő szövegekre mondott Németh Gyula kollégám, nem állják meg a helyüket!" A továbbiakban, 7 pontban foglalja össze a felirat tárgyi bizonyítékait (ebben több helyen, és máshol megjelent írásaiban is találkozunk azzal a megállapítással, miszerint a tárgya bizonyítékok egy részét Gyula szedte, gyűjtötte össze. A lényegen nem sokat változtat, de az igazság az, hogy minden táborban én gyűjtögettem, kapirgáltam két-három diáklánnyal, magunkat nagyképűen régész csoportnak nevezve. A sokféle táborvezetői feladat mellett Gyulának nemigen jutott ideje kapirgálásra, gyűjtögetésre. Egy alkalommal a földvári múzeumban is én szerveztem egy fél napos munkát, amikor néhány tanulóval válogattuk, szortíroztuk az addig összegyűlt anyagot hogy majdan könnyebben boldoguljon vele a hozzá értő ember.) Lajos bácsi említi, hogy vannak okleveles bizonyítékok is. Hivatkozik dr. Mizser Lajos muzeológus Élet és Tudományban (XXXI. évf. 26. szám) megjelent cikkére, melyben valóban szó van írott dokumentumokról. Mint már előbb említettem, mi nem találtunk, ami persze nem jelenti azt, hogy nincs is. Ismét megerősítem, hogy szívesen hallgattuk volna meg az e levélben foglaltakat és elfogadtuk, vagy vitattuk volna. (A fizikusok ILÍ. másként értelmezik azt, hogy mi bizonyított és mi nem.) Ismét egy idézet a levélből. „Nos, ha gondosan elolvasta egy gondolkodó ember a pontokba foglalt lés nem foglalt/ tárgyi és okleveles anyagot, akkor nem tarthatja ezt a négy sort be nem bizonyítottnak, ahogyan ezt Németh Gyula Kollégám állította ideges felhangú „határozottsággal"" A „gondolkodó ember" elolvasta volna a 7, vagy akárhány pontban leírt bizonyítékokat, ha kézbe kapta volna. Hiszen ő maga is járt utána. Lehet hogy nem jó helyen. Szívesen vette volna, ha erre vonatkozóan tanácsot kap hozzá értő embertől. De nem kapott!. Ez eszembe juttatja a szüleimtől hallott mondást: Azt se mutasd meg senkinek, hogy merre van a jó út! A levél befejező része igy szól: "Kérem, ha van mód akármilyen rövid helyreigazításra az odorvári sziklatél iratok tárgyi megalapozottságának bizonyítékaira nézve, tegyék meg. /:Kartársíatlan, övön aluli ütés gyerekek előtt leminősíteni az ismeretterjesztő feliratokat, olyan tanulók előtt, akiket azok is tanítanak, akik a feliratokat készítették.:/" Szó volt róla, hogy az iskola a filmet megvásárolja. Sajnos nem volt meg rá a pénz. (Ha jól emlékszem 4000 Ft lett volna az ára. Az a 4000 Ft még sokkal több volt mint a mai. 60 Ft-ért vettük a vaj, 40 Ft-ért a margarin, 12 Ft-ért a gyümölcsíz, 46 Ft-ért a trappista sajt, és 13 Ft-ért a háztartási keksz kilóját, amint akkori számláinkban láthatjuk.) Most jó lenne ezt a filmet újra megnézni! Kiderülne, igazak-e a levélben foglaltak. A hosszú levél jelentős részében számon kéri Lajos bácsi az odorvári táborok résztvevőinek tevékenységeinek kihagyását, nevük felsorolását, helyenként túlzásokkal, csúsztatásokkal. Végül leszögezi, hogy a riportfilm „kicsit én-központú lett s bántó azokra nézve, akik..." és itt következik egy felsorolás azokról, akik kimaradtak. Ebből az látszik, mintha Gyula akarta volna magát reklámozni a filmmel, a benne elhangzottakkal. Ráadásul azzal a becstelen módszerrel, amivel tisztességtelen sportolók szokták olykor megnyerni a 70