Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

versenyt úgy, hogy ellenfelüket víz alá nyomják, elgáncsolják. Tett ö annyit, talán szerénytelenség nélkül azt is megkockáztathatom, hogy tettünk annyit ezért a táborért, hogy ne kelljen piszkos módszerekkel magunkat piedesztálra emelni. Tettük, amit tettünk, legjobb belátásunk szerint, sok diákunk és magunk örömére, de véletlenül sem azzal a szándékkal, hogy fényesítsük magunkat, megbántsunk másokat. A televíziótól Lajos bácsi választ kapott. A hosszú levelet és a válaszlevél másolatát mi is megkaptuk. Kiigazításra nem került sor, mert nem volt mit kiigazítani. íme két bekezdés a válaszlevélből. „Mit szerettünk volna filmünkben bemutatni? Lelkes tanárok és diákok értelmes munkájának lehetőségét nem iskolai körülmények között, s az ebben rejlő óriási nevelési, oktatási lehetőséget. Szerettük volna bizonyítani, hogy a sokszor felületesnek, léhának tartott ifjúság, ha értelmes, jó ízű munkára kérik, lelkesen kikéri a munkából a részét. Úgy ítéltük meg, hogy e táborozási, kutatási forma példa lehet más iskolák részére is. A racionális érvek mellett elsősorban a tábor élményt nyújtó bemutatásával kívántunk a jó ügy mellé toborozni tanárokat, diákokat, mindenkit, aki felelősséget érez a jövő fiatalságáért. Filmünk csak jelzésszerűen tudott a tábor életéből, történetéből részleteket, hangulatokat kiragadni. Nézőink reagálásából, a megjelent kritikákból úgy tűnik, hogy elértük célunkat." A film természetesen beszédtéma volt a kollégák körében is. Ki így, ki úgy nyilvánult meg vele kapcsolatban. Volt, akinek tetszett, bírálták is. Egyszer aztán elhangzott már az is, hogy nem mi vagyunk az egyedüli bűnösök abban, hogy a film olyan, amilyen, hiányzik belőle ez is, az is, és nem kapott benne kellő szerepet Lajos bácsi. Előbb is értek bennünket sérelmek Odorvárral kapcsolatban, de minden méltánytalanságot elviseltünk. A TÁBOR (így, csupa nagybetűvel) életünk részévé vált. Mindennapjaink kedves tevékenysége volt családi körben a tábori élmények felidézése a következő tábor munkaterületeinek tervezgetése, a szükséges felszerelések, eszközök listájának bővítgetése.. Minden nehézség és rengeteg törődés, nagy télelősség ellenére újra és újra vállaltuk, mert nagyon szerettük csinálni. Ez azonban, hogy még a bűnösség szó is felmerült tevékenységünk minősítésében, egy kicsit sok volt. Ekkor kezdtük úgy érezni, hogy abba kellene hagyni Beszámoló az 1978-as odorvári kutatótáborról Előkészületek A minden tábor előtt szükséges előkészületek, élelmiszerek, felszerelések biztosítása, karbantartása, engedélyek beszerzése, külső segítőkkel való kapcsolatfelvétel, stb. bőven adtak munkát. A táborba jelentkezők közül nyolc tanuló vállalkozott arra, hogy a kollégiumból kapott vastag szivacsmatracokat kimossa. Június 15-én a lelkes kis csapat közül a lányok az óvoda pancsoló medencéjében, jó bő, többször váltott vízben taposták a 12 matracot. Kellemetlen meglepetés volt a talp alá került varrótű, az előző használó hagyatéka. A fiúk nagy ereje sem volt elég a rettenetesen nehéz, vízzel telt matracok kicsavarásához.. A sportpálya karbantartására használt henger sem tudta kinyomni az irgalmatlan sok vizet. A hihetetlen nehéz, csurgó, csepegő darabokat a gátfutásnál használt gátakra rakták, napos helyre. Jó fél nap telt el ezzel a munkával. Még szerencse, hogy idejében hozzá fogtunk. Éjszakára becipeltük a szín alá, hogy meg ne ázzanak. A hátra lévő 2 hét alatt többször átforgattuk, csavargattuk. így az indulásra megszáradtak. Ha tudtuk volna, hogy ilyen nehéz munka és ennyire lassan szárad meg, nem mertünk volna hozzá fogni. A nyolc gyerek 71