Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009
„Táborunkban elkezdtük egy új alapsokszög felvételét a Hajnóczy barlangban. A pontosság növelésére minden sokszögpontot a falba vésett lyukba, műanyag tiplibe hajtott facsavarral rögzítettünk. A csavarokra alumínium lapocskákat akasztottunk, amibe beütöttük a mérési pont számát. A méréseket függőkompasszal, fuggőíwel és 20 m-es acél mérőszalaggal végeztük. Összesen 47 mérési pontot helyeztünk el, 289 m hosszon. Ezzel levittük a sokszöget a Romos terem (11), a Nagyterem (16-5) végébe, a Galéria felső végének közelébe (27) és a Grand Kanyonba (11-16). A nyert adatokkal helyesbítettük térképünket. A barlangi mérésekkel párhuzamosan a barlang feletti terepen is lefektettünk egy sokszögvonalat. Ennek pontjait egyrészt levert karókra, másrészt fatörzsek, vagy sziklák oldalára olajlestékkel felírt jelekkel rögzítettük. A felszíni méréseket Wild TO teodolittal végeztük. A két mérés összevetéséből most már el tudjuk képzelni a barlang helyét a felszín alatt. A mérések hibáját kettős leolvasással és gondos munkával igyekeztünk csökkenteni, de a pontosságot még nem ellenőriztük, így jelen adatainkat -elsősorban a barlangiakat- csak tájékoztató értékűeknek szabad tekinteni. További feladataink. 1/ A sokszögvonal végigvezetése a barlangon. 2./ A pontosság ellenőrzése és esetleges korrekciók végrehajtása. a./ Egy-egy pont felszínről történő bemérésével (mágneses módszer). b./ A sokszögvonalak visszamérésével. 3./ Keresztmérések végzése a járatokban. 4./ A kapott adatok alapján megbízható térkép készítése a Hajnóczy barlangról. 5.1 Az Odorvári barlang térképének ellenőrzése és szükség szerinti helyesbítése. Méréseink végrehajtásában, műszerek biztosításával, tanácsaival és a télszíni sokszög felvételének vezetésével nagy segítségünkre volt Reményfy László mérnök úr, akinek segítségét itt is megköszönöm. A felszíni mérésekben többször részt vett Szlankó István kolléga." A biológus csoport Pintér Márta vezetésével a pikkelypáfirány elterjedését vizsgálta az Odorvár D-i lejtőin. A csoport tagjai voltak: Ambrus Enikő, Árvái lién, Balogh Mária, Sztanovics Katalin, Vincze Anna. Július 11-15-ig volt a táborban dr. Kordos László, aki egy nála gyakorlaton lévő geológustanulóval érkezett. Jövetelének kettős célja volt. Egyrészt Magyarország barlangjai c. készülő könyvéhez gyűjtött anyagot, másrészt a Hajnóczy barlangból szedett üledékmintákat vitte el kormeghatározás céljára. Érdekes vizsgálatnak ígérkezett, és meglehetősen sok előkészítést, tárgyalást, levelezést igényelt a barlangi bakteriológiai vizsgálat, melynek előzetes beszámolóját írta meg Németh Gyula a következőkben: „Hegedűs Gyula, volt tanítványunk ötlete nyomán bakteriológiai vizsgálatok végzését határoztuk el. Dr Durst János, a szolnoki KÖJÁL bakteriológiai laboratóriumának vezetője elvállalta, hogy tanácsaival, a szükséges anyagok és eszközök biztosításával, valamint a gyűjtött anyag kiértékelésével részt vesz ebben a munkában. A barlangban lehetőleg steril körülmények között 250 cm' térfogatú Erlenmeyer lombikokban folyékony táptalajokat helyeztünk el. Ezek egy részét az első e-nyári leszállás alkalmával, a többit az utolsó munkanapon hagytuk nyitva egy napi időtartamra. Az újra visszazárt edényeket indulásig barlangi hőmérsékleten tartottuk, majd hőszigetelő dobozban, hazajövet, útközben a szolnoki KÖJÁL-ban leadtuk. Itt az anyag kiértékelése megkezdődött és folyamatban van. Az eddigi vizsgálatok alapján az anyagok igen sok élőlényt tartalmaznak, ezek legtöbbje az emberi környezetre jellemző baktérium, de előfordulnak kevéssé ismert, részletesebb vizsgálatot igénylő élőlények is. Dr. Durst véleménye szerint a vizsgálatokat feltétlenül érdemes folytatni. Ehhez azonban az e területen dolgozó specialista munkája lenne szükséges. Az első tapasztalatok alapján úgy látszik, hogy rövidebb expozíciós idők szükségesek. Célszerű lenne könnyebben kezelhető, célzott táptalajok alkalmazása. 66
