Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009
küzdelmet a szokatlan körülményekkel, a kényelem hiányát, az időjárás szeszélyeinek elviselését, a váratlan nehézségek leküzdését. Főzés szabad tűzön, bográcsban, esetleg nedves, sőt csurom vizes fával, mert a begyűjtött száraz már elfogyott, az eső pedig az istennek se akar elállni. Mosakodás a forrás kis túlzással majdnem jéghideg (8 fok körüli hőmérsékletű) vizében, étkezés egy kövön ülve, esetleg a sátorban kuporogva, miközben a szél rázza fölöttünk az erdőt. Menekülés valamilyen fedél alá a hirtelen támadt vihar elől, mentve az esetleg már éppen száradó félben lévő ruhát, takarót, vagy a félig megfőtt vacsorát. Esténként meztelenül vacogva, mert estigre igencsak lehűl a levegő, zseblámpa fényénél keresni a nap közben felszedett kullancsokat és izgulni, hogy bele szakad-e a bőrünkbe, vagy sem. (Egy este Dankó Irénke hátából negyed órás küzdelem után sem bírtam kivenni. Nagy igyekezetem ellenére bele szakadt.) Drukkolni azért, hogy sikerül-e új csákánynyelet faragni az eltört helyett a barlangászoknak? Izgulni, hogy bőrig ázik-e az a 12 gyerek, aki Bogácsra ment el fürdeni, vagy még eső előtt visszaér? Megismerni egymás véleményét fontos kérdésekről, amelyekről beszélgetni más körülmények között nem kerülhetett sor. Akár vitázni is ezekről. És végezetül nem leírható, csak megélhető az összetartozás érzése, az egymást segítés szándékának megtapasztalása. Ebben az évben sok hívatlan vendége nem volt ugyan a tábornak, mégis sok volt a jövés-menés. Az iskolából már kikerült részt vevők később jöttek, mint a többiek, vagy hamarabb elmentek, egyéb kötelezettségeik miatt. A csoportok szorgos tevékenysége is élővé, nyüzsgővé tette a tábort. Még megemlítem, hogy Püspök Pista bácsit is a táborba vártuk, helyette hírt kaptunk arról, hogy meghalt a felesége. Nagy részvéttel gondoltunk rá. Ez a tábor is véget ért. Július 24-én szedtük a sátorfánkat és felpakolva az értünk jövő teherautót, búcsúztunk Odorvártól azzal az eltökélt szándékkal, hogy jövőre folytatjuk. A tábor résztvevői voltak: Németh Gyula, Németh Gyuláné dr. Varga Lajos, Varga Csaba, Kocsis Emília, Szlankó István, Dómján János tanárok. Németh Enikő, Németh Gyula, Varga Emília gyermekeink. Árvái Irén, Bali Teréz, Balogh Mária, Bárány Katalin, Baráth Enikő, Baráth Éva, Dankó Irén, Gali Erzsébet, Gyói Imre, Gyuris Mária, Herbály János, Jordán Gusztáv, Kondor Klára, Molnár Erzsébet, Nagy Mihály, Papp Antal, Szabó Erzsébet, Szűcs Imre, Sztanovics Katalin, Tóth Imre, Virág Imre, Virág István, Vincze Anna tanulók. Ádám András, Hegedűs Gyula, Gál István, Pödör László, Németh Márta, Pintér Márta, Miklós Gábor öregdiákok. Gyuris Ferenc, Kocsis Mihály öregdiákok néhány napra vendégként. 1976. A Pádár Kálmán vezette t.sz-től bérelt pótkocsis teherautóval együtt indultunk. Az út első szakaszán követtük saját kocsinkkal, majd megelőztük, és Bükkzsércen áthaladva neki vágtunk a hegynek szemerkélő esőben. Völgytoháznál tér el a Bükkzsércet Felsőtárkánnyal összekötő útról az erdei út Odorvár felé egy nagy hajtűkanyarral. A kanyart körbeölelő hegyoldalakról az előző napokban bőven hullott csapadékvíz az útra folyt, és az agyagos talajt mélyen feláztatta. A személykocsival nem tudtunk a sáron keresztül vergődni, beragadtunk. A teherautó utolért bennünket, az is megfeneklett. Félórai küzdelem árán a pótkocsit lekapcsolva, meglehetősen nagy emberi erő felhasználásával sikerült egy kevésbé mély nyomon visszafarolni a pótkocsira és átjutni a sártengeren. A tanulók minket is kitoltak és a közben oda érkező Varga Csaba kocsiját is átsegítették a sáron. Az út további része jól járható volt. így érkeztünk meg 46 fő kezdő létszámmal a táborhelyre A táborba jelentkeztek: Árvái Irén, Bali Terézia, Balogh Mária, Baráth Éva, Bernát Ilona, Böszörményi Tünde, Dankó Irén, Demecs Éva, Fodor Endre, Gali Erzsébet, Gémes Katalin, Gyuris Valéria, Herbály János, Hódos Lajos, Jánoki László, Katona Ferenc, Kósa István, Molnár Erzsébet, Papp Dániel, Seres István, Szabó Erzsébet, Sztanovics Katalin, 63
