Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

Aranygomb átvizsgálása volt. A helyszínre érve tapasztalták, hogy pihenésről szó sem lehet, mert a terep egy irtás utáni magasra nőtt bozótos, ami csaknem áthatolhatatlan az ember számára. Nem úgy az állatoknak! Sok őz, szarvas talált benne biztonságos tanyát, amit kataszterezőink megbolygattak. A megriadt állatok váratlanul ugrottak fel pihenőhelyükről, gyakran a gyerekek lába előtt. Volt olyan is, aki úgy érezte, a feje fölött „repült" át egy nagytestű állat. Valószínű szarvas volt. Egy-egy ilyen esemény után a szó is bent szakadt rövid időre. Ezután egymást szólítgatva igyekeztek halló távolban maradni. Egyszer aztán Gali Erzsike (alias Gilike), nem válaszolt a szólításra Rémülten keresni kezdték arra gondolva, hogy fellökte egy állat, esetleg ájultan fekszik valahol a bozótban, de nem találták. Két fiú, Ádám Andris és Szűcs Imi lóhalálban a táborba rohant, abban reménykedve, hogy Erzsikét ott találja. Jól gondolták. Mire ők a táborba értek, Gilike már nekünk elmesélte mi történt vele. Arra emlékezett, hogy valamitől nagyon megijedt, és amikor felocsúdott (maga sem tudja közben mi történt), nem hallotta társai hangját, elindult hát a lejtés irányába. Meglehetősen rövid idő alatt a Hór-völgyben a kőfejtőnél kötött ki. Szerencséjére ott jó szándékú emberek dolgoztak, akik közül az egyik motorral a Hárskúti téljáróhoz vitte és megmutatta neki, merre visz fel az út a táborim. Azt hiszem, hogy rekordidő alatt tette meg az utat és legnagyobb meglepetésünkre megjelent a tábor szélén. Rémült, zaklatott és kimerült volt. Nyugtatgattuk, megitattuk és közben Szlankó Pista készült, hírt vinni a kataszterezőknek, hogy Gilike a táborban van, nem kell keresni. Ekkor érkezett meg a két fiú leföve, fáradtan. Némi vízpótlás után igyekeztek vissza a terepre, hogy ne kelljen sokáig aggódnia a többieknek a társukért. Nem hiányzott ez a közjáték, rosszabbul is végződhetett volna. De tanulságul szolgált. Helyesen jártak el, amikor kitalálták, hogy ezen túl szólítgassák egymást, így is figyeljenek egymásra, és maradjanak mindig hallótávolban.. Azt pedig nagyon jó volt tapasztalni, hogy mennyire nagy a segíteni akarás a gyerekekben, ha úgy gondolják, hogy valaki bajban van közülük. A következő napokban töretlenül folytatódott a barlangos munka, melyet időnként vendégtúrák tarkítottak. Ezeket a barlangot már jól ismerők vezették a más, felszíni területen munkálkodóknak, esetleg éppen a táborban tartózkodó vendégeknek. Ebben az évben kezdték el a barlang klímaviszonyainak vizsgálatát Hőmérsékletet, páratartalmat, széndioxidtartalmat és légáramlás-sebességet mértek az Óriás-teremben és a Galériában. A pótkocsis teherautón már elég sok hely volt ahhoz, hogy felvigyünk meteorológiai mérőműszereket, termográfot, barográfot. Ezeket az előkészítés időszakában Gyula az aJcsiszigeti meteorológiai állomáson hitelesíttette. A táborban két fára polcot szereltek a fiúk, ezen helyezték el a műszereket. Ez lett a tábor egyik zarándokhelye. Mindenki megfordult a műszerek előtt napjában néhányszor A hagyományokhoz híven folyt növénygyűjtés, különös tekintettel a gyógynövényekre. Több alkalommal gyűjtött egy-egy csoport csigaházakat a karsztkopároson a Lajos bácsi kívánságára. Ő irányította a várfeljáró kövén lévő felirat átfestését, valamint új felirat bevésését, festését. Lajos bácsival ment egy csoport a Subalyukhoz, majd négy tanulóval tett egy túrát Kácsra. Időnként kiült a csúcsra Enikő lányunkkal, hogy segítse egy tervezett dolgozatának megírását a földvári Szigettel kapcsolatban. A néprajzosok Vincze Anna és Herbály János buzgón jártak a faluba, gyűjtögették a falubeliek által mondott történeteket, helyneveket, szokásokat és készítettek tényképeket. Gyula néhány tanulóval folytatta a felszínen a terep felmérését, de ebben nem született komoly eredmény. Egyrészt nem voltak meg a méréshez szükséges eszközök, másrészt a barlang fölötti terep helyenként nagyon meredek, omladékos és sűrű bokros volt. Az egyik napon egy kellemes külsejű férfi közeledett nyugodt léptekkel, szinte sétálva a nagy tábori asztal felé, ahol Gyula erősen belemélyedve az elromlott platinaszálas légnedvességmérőt igyekezett megjavítani. Az idegen barátságosan köszönt. Gyula illendően fogadta, és anélkül, hogy felnézett volna, megkérdezte: „nincs magánál véletlenül egy 0,1 mm-es platinaszál?" A műszerben ugyanis ez a szál szakadt el, ezt kellett volna pótolni. A férfi vette a lapot, és a legtermészetesebben válaszolt. „Az most éppen nincs." A környéken 61