Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

tartózkodókból kitört a nevetés. Gyula is letette a kezében lévő csipeszt. Bemutatkozás következett. így ismerkedtünk meg Reményly László mérnök úrral, aki ettől kezdve segítőnk lett. Érdeklődött tevékenykedésünk iránt, felajánlotta a segítségét. Néhány napon belül egy sűrű szintvonalas térképet hozott a táborba, amivel meglepett bennünket, mert mások, akik segítséget ajánlottak fel többnyire csak az ígéretig jutottak. A következő években is műszerekkel és tevékeny közreműködésével járult hozzá a mérésekhez. Napjainkat gyakran zavarták meg kisebb, nagyobb esők. Ez egy furcsa, változékony, esős év volt. A rövid idő alatt bekövetkezett erőteljes változások jellemezték. A kellemes, meleg, napsütéses délután hirtelen változott kellemetlen, hideg estévé. Tapasztaltunk szinte derült égből villámcsapást. Hirtelen támadt, villámlás, dörgéssel jött heves esőt, ami ahogy jött, úgy el is ment és utána száz ágra kisütött a nap. Megszárítgathattuk elázott holmijainkat. Egy zivataros napon addig még nem tapasztalt „élményben" volt részünk. A raktársátor elején lévő telefon mellett fényes felvillanást láttunk, amit nyomban levegőt szaggató csattanás követett. Akik a közelben voltunk, szinte megdermedtünk az ijedtségtől. Gyula azonnal felkapott egy lapátot és a fákon kihúzott, barlang felé menő telefonkábelt a földre leütötte. Majd megfejtette a jelenséget. A közeli villámcsapástól a kábelben induktív feszültség jött létre, ez okozta a látványos elektromos kisülést. A balesetveszélyt is hordozó jelenség elkerülése érdekében a telefonvezetéket végig a földre féktették. A megoldás jónak bizonyult. Még többszőr volt hasonló zivataros napunk, de a jelenség nem ismétlődött meg. Talán a sok esős időnek köszönhetően nem sok idegen keresett fel bennünket. A hozzátartozók is betartották, amit kértünk. Vasárnap látogatták meg a gyerekeket Akkor sem maradtak hosszú időre, mert az eső elkergette őket. Ekkor már az út nem volt olyan gondtalanul járható, mint egy héttel előbb. Élelmiszerpótlásért pedig menni kellett időnként a faluba, vagy, ha a szükség úgy kívánta Egerbe. (Sajnos előfordult egyszer, hogy az Egerből hozott kenyér savanyú volt, Ilyen soha nem fordulhatott elő, ha a felsőtárkányi Kohári Károly pékmestertől hoztuk, a gyakran előre rendelt kenyeret.) Ezt a feladatot többnyire Gyula oldotta meg személykocsival. Nem indulhatott el egyedül, egy-két segítséget magával kellett vinnie, hogy ki tudják tolni a sáros kátyúkból, ha elakadna. A kátyúk növekedéséhez hozzájárult egy naponta az Odorhegyre térképészeket szállító nagy, nehéz autó is. A sok esővel nem járt mindig lehűlés. Az eső utáni viszonylag meleg, párás időben nőttek a gombák. A tábor környékén főleg róka- és keserűgomba volt nagy mennyiségben. A gyerekek lelkesen gyűjtötték, tisztították, (ezt már kevésbé lelkesen) a nagy össznépi tojásos gomba estebédhez és sült keserűgombához. Ebben az évben is meglátogatta táborunkat a kedves, törékeny alkatú Balázs Anna, aki azzal is emlékezetessé tette magát, hogy ráérő időben kiült a sziklára és furulyázott. (1972ben volt először a táborunkban.) Később, amikor tragikus halálának hírét vettük nagyon megrendített bennünket. Emlékére a Hajnóczy barlangban egy szép gazdagon cseppköves termecskét neveztek el. Annával egy napon, a délutáni órákban érkezett nagy hátizsákkal a forrás felőli ösvényen Szenthe István geológus, sziklamászó. Utol érte a forrástól két 10 literes vizeskannát cipelő lányokat. Udvarias ember lévén, és főleg erős, elvette tőlük a kannákat úgy léptettek a tábor felé beszélgetve. A lányokat már azzal is meglepte, hogy nem látszott fáradtnak, könnyedén vitte hátizsákja mellett a két nehéz kannát. Az igazi meglepetés azonban ezután következett. A táborhoz érve megnézte óráját mégpedig úgy, hogy a kannákkal vízszintes tartásba emelte karjait és a látvány kedvéért így vonult be a táborba. Rövid ismerkedés, beszélgetés után bóklászni indultak a környéken Gyula tarsaságában. Ezt későig tartó beszélgetés követte, majd Szenthe Pisti leírta milyennek látta a helyet a geológus szemével. Rövid éjszakai alvás után fáradhatatlan vendégeink hajnali 3 órakor a barlangba mentek és 3 fiúkísérőjükkel lent maradtak 13 óráig. Mindketten nagy elragadtatással szóltak a barlangban látottakról és az év legjelentősebb feltárásának minősítették úgy, hogy igencsak ismerték az országban folyó hasonló munkákat. Egy ilyen írás tehet rá kísérletet, hogy az olvasóval megismertesse a tábort, de nem képes arra, hogy azt az érzést is átadja, amit a benne részt vevők megéltek. A mindennapi 62