Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola diákjai és tanárai a következő évben is töretlen lelkesedéssel folytatták a megkezdett munkát. 1975. 1975 tavaszán folyik a levelezés a Természetvédelmi Hivatal Heves megyei főfelügyelőjével V Szabó Ferenccel a tábor támogatása ügyében. Május elején meghirdetjük a tábort a választható témákkal. Május 22-én kihirdetjük a táborozók névsorát jelezve, hogy nem mindenki fért bele a keretbe. Május 25-én megkérjük a táborozási engedélyt, amit természetesen ezúttal is megkapunk. Június 7-én kora hajnalban indulhatott a tábor a pótkocsis bérelt teherautóval, Varga Csabáék és mi saját személykocsival. A nap ragyogóan sütött, de az útszéli jókora tócsák rossz gondolatokat ébresztettek. Ugyan milyen lesz az út a hegyen? Kellemesen csalódtunk. Száraz úton gyorsan fölértünk a táborba Pedig tennünk kellett egy kis kitérőt Előző évi táborunk után a hór-völgyi erdészháznál hagyott matracainkat el kellett hozni. A pótkocsi a völgy bejáratánál maradt velem és a tanulók felével, Gyula pedig ment az első kocsival a matracokért. Felrakodás után a gyerekek úgy döntöttek, hogy megkezdik a tábori életet mindjárt egy kis gyalogtúrával, és a sziklákon gyalog mennek tél a táborba. A teherautó és mi Bükkzsércen át jutottunk célba. Nem sokkal utánunk a „sziklamászók" is megérkeztek. Jobb utat szebb időt nem is rendelhettünk volna. 10 órakor már állt új szerzeményünk a jurta, és nőttek ki a földből a kisebb sátrak. A jurtában Ádám Andris, Gál Pisti, Hegedűs Gyula, Pödör Laci (a négy „öreg") és Dómján Jani kapott helyet. Ez lett a tábor legkedveltebb, leglátogatottabb „klubja". Sokan befértek egy kis beszélgetésre, gitárszó melletti nótázásra, bolondozásra. Örömmel nézegettük ezt a tábort uraló nagy „palotát". Örömünk azonban hamar elszállt. Az első eső számtalan ponton átszivárgott a ponyván és eláztatta lakóit. Már azon törtük a fejünket, hogyan reklamáljunk a hibás árú miatt, amikor észre vettük, hogy a mi egyik sátrunk is hasonló tüneteket mutat. A mi gy erekeink is eláztak. Akkor jutott eszembe a beázás oka. Történt ugyanis, hogy Hegedűs Gyula az első napon egy kedves ajándékkal, szappanbuborék-fújóval lepte meg Gyula fiunkat. Gyúl us ezt nyomban kipróbálta, szép, színes gömböket eregetve a jurta mellett, majd örömmel hozta nekünk megmutatni és az ő sátruk mellett is levegőbe fújt egy sorozatot Még szerencse, hogy nem fújta be nagy hírtelen az egész tábort, mert ahol a buborékok a ponyván szétpukkantak, ott megszűnt a ponyva vízhatlansága. Erre rájöttünk, de nem tudtuk mit tehetnénk a hiba elhárítására. Nem sokáig kellett várni. Esők bőven jöttek, lemosták a mosószert a két pórul járt sátorról, a buborékfújót pedig kitiltottuk a táborból. A tábor igazi vidám, nyüzsgés közepette épült. Ez évben a forrást Jordán Guszti renoválta. Komoly segítsége volt a 9 éves Németh Gyulus, aki teljes odaadással ingajáratban hordta utána a hiányzó szerszámokat. Minden területen nagy lendülettel indult be a munka. Telefonokat szereltek a barlangban és a táborban. Egy csoport a barlang legújabb részének bejárására indult. Nehéz, kényelmetlen útjuk volt. Megállapították, hogy minden eddiginél vizesebb, sárosabb a barlang. Ráadásul az új rész jóval mélyebben van és csak a nedves kötélhágcsó segítségével megközelíthető. A küzdelmes útért kárpótlást nyújtott a látvány. Az eddig ismert részben lévő cseppköveknél nagyobb, hófehér cseppkövekben, széles hosszan lenyúló cseppkőlefolyásokban és nagyon hosszú, vékony cseppkövekben gyönyörködhettek. Megkezdte munkáját a feltáró, a mérő és a fotós csoport is. Hír Jani a segítőivel folytatta az előző évben már megkezdett barlangi rovargyűjtő, meghatározó munkát. Magukat nem kímélve két napon serényen dolgoztak, sokáig lent voltak. Egyesek csurom vizesen, sárban fürdött malachoz hasonlóan és persze jól összefagyva értek a táborba. Nagyon elfáradtak. Pihenésképpen a harmadik napon kataszterezni ment egy nagy létszámú csoport. Ez abból állt, hogy csatárláncot alkotva végig vizsgálták a területet, azt figyelve, van-e ott nyílás, vagy valamilyen barlangra utaló jel. A cél a Fénykő, a Kúthegy Zsérc felőli oldala és az 60