Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009
három diákja, Ádám Andris (Liba), Rakonczai Laci (Raki) és Németh Márta. Nyárias, lenge öltözékben indultak, úgy tervezték, hogy 5 órahossza alatt, bőven sötétedés előtt visszaérnek. Arra számítottak, hogy visszafelé útban a Völgyföháznál friss tejet vásárolnak. Ezt tudva, este 7 órakor még nem idegeskedtünk. Úgy gondoltuk, hogy várni kell a tejre. Közben sötét felhők gyülekeztek, néha meg is dördült, és a levegő rohamosan hűlt Eleredt az eső is. 8 óra körül már egyre dermedtebben ültünk esőverte sátrainkban. Egy nagy füllé vált a tábor. Mindenki azt figyelte mikor tűnnek ki a szélzúgásból, esődobolásból emberi hangok. Néha hallani véltünk beszédfoszlányokat távolról, de ezeket elnyomták a természet erősödő zajai. Csaba főzte a hazaváró teát Ennél többet nem igen tehettünk. Végre 9 óra után összefagyva megérkezett az elgyötört kis csapat. Fogvacogva mesélték, hogy 7 visszaútban egy elágazásnál, kis vita után rosszul döntöttek, elvétették az utat a tábor közelében (akkor hallhattuk a hangjukat), és így visszajutottak csaknem a hosszúvölgyi erdészházhoz. 25 km-t tettek meg, majdnem kétszeresét a szükségesnek. Megérkezésük után alig negyed órával már szakadt az eső és 11 C fokra hűlt le a levegő. Még nem hevertük ki a várakozás izgalmait, amikor kellemetlen feladatot kellett megoldanunk. Kiöntött az eső 3 sátrat Csaba, Gyula és én a szakadó esőben csúszva, mászva elhelyeztük a kárvallottakat szárazabb helyre. Néhányan a teherautó padján éjszakáztak. Nem egy kényelmes fekhely! Megtanulták, hogy a sátrat még száraz időben jól körül kell árkolni, Az egész éjjel szakadó eső reggelre sűrű, apró szemű, cseperkélésbe fordult, de nem állt el egy percre sem. A hőmérséklet nappal sem emelkedett 11 fok fölé, és a levegő páratartalma vagy 3 napon keresztül 100% volt. Mindenünk átnedvesedett. A raktáron lévő száraz fánk elfogyott. Mégis nagy tüzet raktunk, nem könnyen, de hála a Gyula cserkésztudományának a vizes fával is sikerült és az egyre élénkülő szélben a tűzrakás mellé kifeszített ponyva szélámyékos oldalán szárítgattunk meg egy-egy takarót cipőt, melegítőt. A fiúk felváltva „melegedtek" a tűzre való fá hasogatásával. Főztük egész nap a teát és melegítettük a konzerveket. Ha egy kicsit csendesedett az eső, többen futottak egyet, hogy mozgással is lazítsák elgémberedett tagjaikat. Este már nem esett, de hatalmas szél kerekedett, amitől többen alig tudtunk aludni. Szerencsére tát nem döntött ránk, csak kisebb gallyak hullottak. Reggel annyi falevél borította a tábort, min! itthon jégverés után. De végre elállt az eső és szívesen nekilódultunk a takarításnak. Néha-néha már a nap is megmutatta, hogy ott van még az égen, annak ellenére, hogy pár napig nem láttuk. Aztán folytatódhatott tovább a megszokott tábori élet. A Hajnóczy barlang felfedezése A barlang felfedezésével kapcsolatban jelentek már meg írások, közhírré tétetett különböző helyeken. Úgy gondolom, nem árt ha én is leírom, lévén, hogy szemben mindenki más közlővel, én ott is voltam a nevezetes eseménynél. Mint már az előzőkben is említettem, Gyula igencsak minden évben bejárta az Odorvár déli lejtőit A táborvezetői teendők elvégzése után szívesen meglátogatta a nagy sziklafalakat, a kőfólyást, de nem kevésbé foglalkoztatták a fantáziáját azok a nyílások, amelyekről már az 1965-ös táborban készített feljegyzéseket naplójában. Én ezekre a portyákra nem mentem vele, mert ilyenkor gyakran vitte az érdeklődés nehezen járható helyekre, amelyekről nagy élvezettel számolt be. 1971. július 22-én délután a tábor a szokásos képet mutatta. Többen a konyhánál tevékenykedtek, mások a forráshoz mentek fürödni, mosni, aki ráért sétára indult a környéken. Gyula engem is sétára csábított az alsó úton a kis források felé. Végre engedtem a csábításnak, az út nem ígérkezett nehéznek. Encsi csatlakozott hozzánk. Nézelődve, beszélgetve haladtunk a forrásokig. Figyeltük a lakról elröppenő madarakat az út mellett a növényzetet, mely közeledv e a forrásokhoz egyre dúsabb, üdébb volt Ezen a tájon több évben figyeltünk meg mátyásmadarat. Meglátni csak ritkán lehet, mert nagyon óvatos, figyelmes, az ember közeledtére felröppen. Elhullajtott tollai azonban bizonyítják, hogy ott él a környéken. 44
