Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009
A másik út Cserépváraljára vezetett. Ez nagyon jó, egész napos kirándulás. Ezen a túrán különösen szép látványt nyújtott a félelmetes sziklákkal, ingó kövekkel és magas tornyokkal díszített csodálatos szurdokvölgy. Megtalálták a kaptárköveket, de nem a térképen jelölt helyen. Cserépfalun át érkeztek vissza a táborba. A tűz A tábor élete az előző években már jól kialakított rendben folyt. A csoportok végezték a munkát. Kissé több volt a látogató a szokásosnál és gyakrabban keresték föl a tábort a falubeli legények motorral. Főleg az utóbbiaknak nem nagyon örültünk. Egy este, már sötétedés után, egy 6 főből álló csoport érkezett. A Hór-völgy felől, a sziklákon kapaszkodtak fel. Fáradtak, kimerültek voltak és nem egészen józanok. Városi környezetbe illő öltözékükben nem lehetett könnyű megmászni a sziklákat. Meglehetősen nyegle stílusban szállást kértek. Sehogy nem akarták elfogadni, hogy nem vagyunk berendezkedve vendégfogadásra. Végül nagy nehezen, főleg a Püspök Pista bácsi erélyes fellépése nyomán, aminek nyomatékot adott a bot, amit kézbe vett a „tárgyalás" megkezdése előtt, odébb álltak. Később a Mákszem rét felöl érkező hangfoszlányok arra utaltak, hogy ott töltik az éjszakát. Ebben megnyugodtunk és el is felejtettük ezt a kis esti közjátékot. Másnap délután 3 órakor azonban váratlan esemény emlékeztetett rájuk. Két falubeli fiú érkezett futva a Mákszem rét felől azzal a hírrel, hogy lángol a rét fölső széle. A barlangászok éppen akkor jöttek föl a barlangból. Varga Csaba kezébe vette az irányítást és vezényelte a hadra foghatókat az oltáshoz. Kézbe kapva a tábor szerszámait futott a csapat oltani. A tűz gyorsan terjedt. A diákok magukat nem kímélve, a lángokkal versenyt futva (egyesek mezítláb) helyenként parázsra lépve, kissé megperzselődve verték el a tüzet. Néhol már az erdőszéli bokrok is lángra kaptak Nehéz, hősies munka volt. Nem tudtuk, hogy mi lesz a vége. Sikerüle megállítani a vörös kakast, vagy addig repdes, míg eléri a tábort is. Több órás küzdelem árán sikerült megfékezni a lángokat az erdő szélétől 1 méternyire. De a bokrok tövében még este 6 órakor is parázslott helyenként az avar és olykor-olykor fellobbant a láng. A kácsi túráról alkonyattájt visszaérkező Németh Gyula, Kalóz Sándor és felesége megdöbbenve értesültek a történtekről. A tanári tanács úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a nagyobb bajok elkerülése érdekében őrizni kell a rétet éjszaka is. Elkészült a beosztás, hogy ki, mikor őrködik, és mikor alszik. Úgy gondoltuk, hogy a nagy izgalom és nehéz küzdelem után mindenkinek jól esik a pihenés. Tévedtünk. Senki nem volt fáradt, álmos, senki nem akart aludni. Csaknem az egész társaság a réten töltötte pokrócokba takarózva a fél éjszakát. Éjfél után egy jótékony eső eloltotta a tűzfészkek maradékait is, így nyugovóra térhetett a tábor. A Mákszem rét fölső végén parázsló vastag fadarabokat és egy üres italos üveget találtunk, amelyeket előző esti hívatlan látogatóink hagyhattak ott, eléggé el nem ítélhető módon. A dél tájban megélénkülő, nyugatias irányú szél fellobbantotta a tűzrakás körüli száraz növényzetet, amiből a veszélyes tűz keletkezett. A jelen lévő diákok itt megtapasztalhatták, hogy mennyivel könnyebb gondosan eloltani a tűzhelyben rakott tüzet, mint az elszabadult lángokat. Eltévedés A sok izgalommal, fáradsággal telt nap után, másnap pihenőt tartottunk. Mindenki kedve szerint tölthette az időt. Egy öttagú csoport erőt érzett magában egy kis kirándulásra, a Füzérkőre. Szabó János öregdiák, előző évben már járt ott. Lajos bácsi ismerőse Madarassi László mérnök Törökszentmiklósról, tapasztalt sziklamászó, természetszerető ember. Soha nem indul túrára zseblámpa nélkül, még reggel sem. Hát még délután! Velük ment a tábor 43
