Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009
Vettünk vizet a Kemény didi mellől. Bőven adja, egy nap alatt vagy fél liter. A Piskóta mögötti aknában most nem volt víz, csak malterszerű, vagy tűrószerű törmelék. Megnyomva szotyog, csorog belőle a víz. A lakóbarlang falán is folyik. A barlangban űj eredmény! A Piskótán belül a kút oldal aknájából tovább mentünk. Kis vizes tócsa, szép drapériák és járható, függőleges kémények. Bennük pókhálók!! A kút falán, egy otthagyott fádarab mellett gyökérszerű képződmények, valószínűleg gombafonalak." Ebben az évben még legalább 10-15 pár egerész ölyv fészkelt a környéken. Egész nap megfigyelhettük, amint szép kényelmesen vitorláznak, köröznek a hegyek fölött, és hallgathattuk vijjogásukat A tábor közelében 3 fészket láttunk. A madár védett volt, az oszlai erdész mégis lelőtt egy tojót. Fel nem foghattuk miért. De mivel az eset megtörtént, változtatni nem tudtunk rajta, megtanulmányoztuk Szép, egészséges, élősködőktől mentes példány volt. Gyula a következőket írta le róla. „Fesztávolsága 140 cm. Erős lába a karmaitól eltekintve leginkább egy megtermett tyúkéhoz hasonlít Csőre rendkívül erős. Teste kicsiny. Óriásira fejlett mellizmaítól eltekintve nem nagyobb egy rántani való csirkénél. Megnyúztuk, besóztuk a bőrét. A fejéből alulról kiszedtük a belsőséget A darazsak és a döglegyek nagyon lepik A véres tollaira és még nedves részeire rengeteg petét tojtak. Vajon hogyan kellene preparálni?" No, ezen nem sokáig kellett gondolkozni. Ugyanis Gyula kiakasztotta száradni a teregető egy általa rejtettebbnek vélt bokrára, de jött egy család gyerekekkel, és természetesen éppen arra vették az útirányt. A szemfüles gyerekek megtalálták, és a bőrről letépkedték a tollat. Ezzel megoldódott a preparálás kérdése. A tábor környékén járva, nem sietve, nagyon szép köveket lehet találni. Fehérrel átszőtt rózsaszínt, sötétszürkével rétegzett fehér mészkövet vörös hólyagosat és még sok egyéb leírhatatlan színváltozatot. Különösen a lakóbarlangtól É-ra, a hegyoldal alacsonyabb régiójában gyűjtött Gyula szép darabokat. A pala és mészkő találkozásánál is rábukkanhatunk érdekességekre, a kétféle kőzetből összenőtt példányokra. Szép és kellemes, sőt izgalmas időtöltés volt ez a tevékenység is. Eddigi tapasztalataim azt mutatták, hogy nincsen tábor eső nélkül. Úgy látszik, hogy mégis van. Jegyzeteinkben ugyan van egy „Csapadék adatok" című rovat, ott azonban egyetlen adat sem található. A meglehetősen bőséges leírásokban sem fordul elő, hogy munkálkodásunkat eső zavarta volna meg. Ennek a tábornak a résztvevői nem tapasztalhatták meg az odorvári esőt, a beázó sátrat, a hosszan morajló égzengéseket csattanó villámlásokat. Pedig ezek nélkül nem igazi tábor a tábor. Véget ért a tábor. A hazautazás reggelén szedtük a sátorfánkat gyorsan csomagoltunk, a tábor azonban tartogatott számunkra még egy kis izgalmat Csaba kollégánk nem találta a motorja indítókulcsát. Felbolydult a társaság, nagy együttérzéssel követtük a keresést bár segíteni nem igen tudtunk. Miután az elképzelhető és elképzelhetetlen helyeket is átnézve sem találta, erősen gondolkodni kezdett, hol találkozott vele utoljára. Végül rájött, hogy nem lehet máshol, mint abban az előző délután Bükkzsércen postára adott csomagban, amit nem akart a motoron vinni. Óriási vágtával még ott érte a postán a csomagot és a postásnő megengedte, hogy kiszedje belőle az ominózus kulcsot. így már mindenki indulhatott hazafelé a maga útján. Én a csoporttal már útban voltam a buszhoz, amikor Csaba visszafelé jött a kulccsal. Gyula is indult a lányainkkal és Csaba is elhagyhatta motorral a tábort. Csoportos retúrjegyünkre július 17-én ütötték rá a pecsétet a mezőkövesdi állomáson. Elfáradva, de sok szépséggel, jó érzéssel feltöltődve érkeztünk haza. A sors azonban nem tűrhette, hogy sokáig boldogok legyünk. Anyukám azzal a rossz hírrel várt bennünket hogy míg oda voltunk, kiderült, hogy apukámnak igen előrehaladott tüdőrákja van. Gyógyíthatatlan. Mikor elmentünk, még egészségesnek látszott. Tudom, ez nem tartozik az odorvári táborok történetéhez Nekem azonban hozzá kapcsolódott ehhez a táborhoz és nem tudtam kihagyni a megemlékezést. Itthon a kiállítás október 7-én megnyílt. Sokan látták, sikert aratott. Öregbítette iskolánk hírnevét 40
