Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

A Tiszazugi Földrajzi Múzeum kiadásában készült egy kis ismertető füzet a kiállításhoz, Odorváron táboroztunk címmel. Ebből szeretnék befejezésül idézni: „Az Odorvár tetején egy kisméretű, igen erősen elpusztult várnak a romjai találhatók. Falait mészégetésre hordták el a bükkzsérciek szájhagyománya szerint. Hogy mikor állt ez a vár és kié volt, sajnos erre vonatkozó adatokat még a helybeliek sem tudnak. A falmaradványok és a lejtőn lefelé húzódó törmelékből kikerült leletek sem árulják el korát, mivel együtt fordul elő a kőkori „marokkő", a középkori nyílhegy és a kapu-sarokkő a 20-30 éves rozsdás zsebkéssel A meglévő falmaradványok alapján Németh Gyula elkészítette a vár hozzávetőleges alaprajzát." Ezeket a sorokat nem én írtam és nem is Németh Gyula. 1969. Ebben az évben családi elfoglaltságaink miatt mi nem voltunk a táborban. Nincsenek róla adataim, emlékeim. 1970. Ebben az évben iskolai tábor nem volt. A Varga család táborozott, és néhány napra mi is fölmentünk, német vendéggyerekekkel. Lajos bácsiékkal volt emlékeim szerint egy diák, Fekecs Erzsébet. Én vele utaztam haza, mert a kocsink a gyerekekkel tele volt. Lajos bácsiék még fent maradtak. 1971. Az utazás Az odori táborok életében ez volt az első olyan év, amikor az iskola teherautójával költöztünk fel a táborba. Ezzel az autóval azonban nagyon sok gond volt. Éppen a táborba indulás előtt egy héttel kiderült, hogy rossz a fék, fékdobot kell cserélni. Dienesné Jucóka a gondnok és Püspök Pista bácsi az iskola hivatalsegédje, (fűtő és mindenes, mellesleg a tábor odaadó segítője) mindent megtett, hogy az indulás idejére üzemképes legyen a kocsi, de az alkatrészt a környéken nem lehetett beszerezni. Végső kétségbeesésben táviratot küldtek Gyulának Makóra, aki szakmai tanfolyamon volt ott. A tanfolyam végét meg sem várva hazafelé indult és útközben minden létező helyen megállt az alkatrészt keresve. Hódmezővásárhelyen talált rá egy gépállomásra, ahol sikerült a létfontosságú darabot beszerezni. A javítást rohamlépésben végezte a szerelő. A kocsi július 12-én fél 8-kor el tudott indulni. Mi a saját kocsinkkal követtük. Nehezen haladtunk, mert a teherautó fékje szorult és melegedett. Néhány kilométerenként meg kellett állni, lehűteni a fékdobot. Ha volt kút a közelben, a kerékagyat locsoltuk. így jutottunk el Bükkzsércre. A tanulók innen gyalog tették meg az utat a táborig. A hosszú zötykölődés után jól esett nekik a hegyi séta. Csomagjaikkal, tábori felszereléseinkkel sofőrünk Szelindi János egy kissé nyugodtabban indult neki a hegyi útnak a tanulók nélkül. Ha lassan is, ha nehezen is, de végül mégis baj nélkül mindnyájan felértünk. Az autó a táborban maradt és raktárként szolgált. Erre a 41