Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

Székács Júlia. Később néhány napos látogatást tettek a táborban Gálik Sándor, Gogh Géza, Kádas Antal, Petyus Zoltán, Rakonczai János, Szabó János. Az első tábori napon abban állapodtunk meg a gyerekekkel, hogy legyen ébresztő fél 7kor, takarodó 10-kor. A forrástól mindenki megtöltött kulacsokkal tér vissza, a latrináról jövet pedig tűzifát hoz. Mosakodni csak délután megyünk, és ebéd után mindenki kedve szerint tölti az időt. Ezt kb. egy hétig elég jól be tudtuk tartani, a későbbiek során már nem mindenki emlékezett kristálytisztán a megállapodásra. Míg mi a táborban voltunk, itthon Lajos bácsi és Szlankó Pista szorgalmasan készült az okt. 7-én megnyíló kiállításra, amelyen bemutattuk a település lakóinak szépséges táborhelyünket és környékét, ott folytatott tevékenységeinket és gyűjtőmunkánk eredményét. Hogy ez a kiállítás minél szebb és gazdagabb legyen, igyekeztünk még több anyagot gyűjteni. Lajos bácsi a táborba küldött hosszú levelében sorolta fel, hogy még mi kellene a kiállításra, mit gyűjtsünk, mit figyeljünk meg, mit fényképezzünk le. Növény és rovargyűjtő csoportunk azon fáradozott, hogy az előző gyűjteményeket kiegészítse új egyedekkel. Lementek a forrásunk patakmedrébe, a forrás szintjétől lejjebb mintegy 50 méterrel. Ott a nedves, hűvösebb, árnyékos helyen gazdag élővilágot találtak. Ebben az évben nagy volt a szárazság. A lápákban vastagon állt az előző évi poros avar. A bokrok kókadtak. A sziklák növényei alig éltek. Páfrányokat csak a források közvetlen közelében találtunk. A máskor üde, zöld, rugalmas mohák törékennyé, barnás színűvé száradtak. Csoda, hogy a forrásunk el tudott látni bennünket. Július 15-én 3,12 liter, 8,5°C-os finom vizet adott percenként. Ez az év a darazsak éve volt. Rengeteg röpdösött körülöttünk. Mind a nedvességet kereste. A szabadon hagyott vizet azonnal ellepték. Aki nem figyelt, vagy kapkodott feléjük, könnyen kaphatott egy fájdalmas szúrást. Ide kívánkozik a zsérci katolikus plébános, Papp Endre esete, aki a nála nyaraló rokon gyerekekkel látogatott meg bennünket a hegyen. Látva a sok darazsat és azt, hogy Gógh Géza és Enikő lányunk 2 percen belül kapott a nyakán egyegy szúrást, elmesélt egy történetet. A rokon gyerekek mielőtt hozzá jöttek, egy szigorú, sokat beszélő, kioktató nagynéninél töltöttek pár napot. Jó volt ott, de már unták a sok rendre utasítást. Ahogy az a gyerekeknél lenni szokott. Egyik délután a néni finom baracklekváros kenyeret kent uzsonnára vendégeinek és magának is. Utasítások kíséretében osztotta ki nekik, majd a sajátjába gyanútlanul bele harapott. Nem vette észre a rajta lakmározó darazsat. A szúrás hatása frenetikus volt. A nyelve úgy feldagadt, hogy alig fért a szájában. Persze beszélni nem tudott egy ideig, a kaján gyerekek örömére. Az ízesen előadott történet nagy derültséget keltett, sikert aratott. Jó délután volt már, uzsonna idő. A plébános úr előszedte a magukkal hozott szendvicseket. Vendégeinek adott egyet-egyet és maga is falatozni kezdett volna, de csak az első falatig jutott, mert ő sem vette észre, hogy a két kenyérszelet közé a szalámihoz már bebújt egy darázs és azonnal értésére adta, hogy nem szereti a bezártságot. Szúrt és a plébános úr szája széle egy pillanat alatt vastagra duzzadt. Nem tudtuk a röhögést vissza fojtani. Ő sem. Megnedvesített zsebkendőjével borogatta a szúrás helyét vigyázva az újonnan érkező szomjas darazsakra, és megállapította, hogy ez Isten büntetése volt, amiért kárörvendőn mesélt a nagynéniről. (Egyébként a vele való ismeretségnek volt köszönhető, hogy Gyula az Egri Püspökség könyvtárában is próbálkozhatott a várról adatokat szerezni. ) A darazsak megihlették Gatyást, (alias Szabó Jani) aki azt eszelte ki, hogy egy félbe vágott mézes flakonnal darazsakat csal a Gálik Sanyi és Petyus Zoli sátrába, míg ők valahol távol vannak. Gondosan elhelyezte a flakont a kissé nyitva hagyott sátor elejében. Biztos siker. Tódultak a darazsak az illatos csemegére. Mikor megjött a sátor két gazdája, Gatyás gondoskodott róla, hogy Petyus Zoli menjen be először. Neki szánta a szúrós vendégeket, és persze lesben állt, összegyűjtött nézőközönséggel, a hatásra várva. Szegény Zoli a sátorba bebújva azt sem tudta hova legyen hirtelen a felröppenő, dongó daiázsraj közepében. Szerencsére sikerült baj nélkül kihátrálnia. Megúszta ezt a nem éppen veszélytelen tréfát. Zoli szelíd gyerek volt, de azt lehetett tudni, hogy ez a gaztett nem maradhat megtorlatlan, csak idő kérdése mikor jön a válasz. Hamarosan megnyílt a lehetőség a visszavágásra, hiszen a 37