Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

Utóirat Az első tábor legkézzelfoghatóbb eredménye a vár alaprajza volt, melyet Gyula a tábor két lányának segítségével, mért adatok alapján készített el. Természetesen szerettünk volna sokkal többet megtudni a várról. Ki építette, mikor épült, hogyan éltek (ha egyáltalán éltek) benne, hogyan tudták ellátni magukat élelemmel, vízzel szorongatott helyzetben? Mikor és hogyan pusztult el? Sok kérdés, amelyekre választ nem tudtunk adni, csak próbáltuk elképzelni. Később Gyula kísérletet tett néhányszor irodalmat, térképet keresni a kérdések megválaszolására, de ezek nem jártak eredménnyel. Az Egri Püspökség és a Debreceni Református Kollégium könyvtárában nem talált irodalmat. Levegőben maradtak a kérdések. Az új táborozók évről-évre kérdezősködtek, választ adni nem tudtunk. Beszámoló az 1964-es táborról a tanévnyitó értekezleten Az 1964-es nyári szünidőre, kétheti időtartamra táborozást terveztünk az Odorvárra. A táborozás célja az üdülésen kívül a környék élővilágának, földrajzi sajátosságainak, gazdasági életének megfigyelése, a várrom feltérképezése és a várrom közelében található barlangok megvizsgálása volt. A hely leírása Odorvár a Bükk déli részén, a Hór patak völgyének jobb oldalán, Bükkzsérctől északra helyezkedik el. A völgyet uraló festői sziklahegy tetején ma már csak a régi vár nyomai lelhetők fel. A sziklahegy csúcsáról gyönyörű kilátás nyílik É-ra a Tarkő, Háromkő, Bányahegy, Zsérci-Nagydél, közelebb a Hórvölgy két partján kiemelkedő magaslatok, K-re a Csákányhegy, D-re a Mákszem és a völgy fölött a Bükk D-i lejtői, le egészen az Alföldig. Nyra az Odorhegy 651 m magas kúpja zárja le a kilátást. Az Odorhegy és Mákszem közötti nyeregben gyönyörű kis tisztáson (Mákszemrét, vagy Törökrét) pihen meg a szem. Közvetlenül a sziklák lábánál, szinte kődobásnyira az Oszla-tisztás, csinos kis erdészházzal. A kilátással nem lehet betelni. A sziklacsúcs fölött majdnem mindig hetyke szél fütyül, a felszálló légáramlatokat kihasználva, ölyvek vitorláznak óraszámra. A sziklákon változatos növény és állatvilágban gyönyörködhetünk. A D-i oldalon valóságos sziklakertben járunk. Szépen díszlenek itt a kövirózsák, varjúhájfélék és a liliomok. Az E-i oldal szikláit vastagon borítja a moha és a zuzmó. A lankásabb részeken dús sziklagyep települt, változatos színű és illatú virágokkal. A tető nagy részét karsztbokor erdő fedi. Mogyorót, somot vadrózsa és vadalma bokrokat, görcsös gyökerekkel kapaszkodó csenevész tölgyeket találunk itt. A kövek között sok a gyík és igen sok a hangya. Változatos fajtákat találhatunk az alig észrevehető, apró vöröshangyáktól, az óriási, gyorsan futó feketékig. Jól élnek itt a sziklahajlatok száraz porába települt hangyalesők. Megfigyelhetjük, amint kis tölcséreik fenekére segítik, majd a porba húzzák szerencsétlen zsákmányaikat. A gyepes részeken feltűnően sok poloskafélével találkozunk. Az esti órákban gyakran zúg el mellettünk mélyhangú repüléssel egy-egy szarvasbogár, vagy cincér. Sok a ganajtúró bogár. Ezekből kékes, zöldes és fekete színűeket láttunk. A bokorerdőben mindig láthatunk szorgalmasan bogarászó madarakat. Sok a harkály és az őrgébics, de nem itt fészkelnek. 25