Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009
Emlősök közül csak mókust láttunk, bár több fajta jelenlétének nyomaival is találkoztunk. Közeledtünkre gyakran surrantak az avar alá a fürge cickányok. Úgy tél 6 körül a csúcstól DK-re minden nap hallatta hangját egy állat, talán róka. A sötétség beálltával kisebb gally és kéregdarabokat potyogtatott le a fákról valami csendes járású, jó szemű állat, talán mókus. Reggelre pedig többször találtuk feltúrva a tábor közvetlen közelében is az este még érintetlen talajt. Úgy véltük, hogy vaddisznó járt ott az éjjel. A kőfülkékben és barlangokban többször találtunk denevért és gyakran láttunk a falakon szúnyogokat. Ezek a szúnyogok mindig csoportokban települnek a kisebb fülkék falára, mindig csak két lábbal kapaszkodnak a mennyezethez és majdnem mindig egymással párhuzamosan helyezkednek el. A legtöbb üregben -a félhomályos részeken- összecsukott szárnyú, jókora sötétbarna lepkéket találtunk. Ezek közeledtünkre hangosnak tűnő berregéssel repültek ki a világosra. Kint láttuk meg, hogy szárnyaik belső oldalán élénk piros foltok díszlenek. Táborunkat az Odorvár és Odorhegy közötti nyeregben, fiatal szil, bükk és juhar állományú erdőben vertük fel, a Várhegy csúcsától mintegy 80 m-re. Vizet abból az É-ra 7 percnyire lévő kis forrásból kaptunk, ami a Táborhegy K-i lejtőjén kibúvó palarétegek közül fakad. A víz eredetileg korhadó levelekkel kevert, iszapos kőtörmelék közül bugyogott fel. Mi kitakarítottuk a forrást, medencéjét kibéleltük kövekkel, lombsátorral fedtük be és a víznek jó lefolyást csináltunk. Az ivómedencétől valamivel lejjebb mosdóhelyet alakítottunk ki. A forrás vizében kétféle szabad szemmel látható élőlény lakik. Fürge mozgású, kifli alakú cmnyi kis rák és 10-15 cm hosszú, 1 mm-nél nem vastagabb, fehér, vagy halványsárga fonálféreg. Második munkánk a latrina elkészítése volt. A vártól ÉK-re néhány 10 m-en belül több, ismeretlen eredetű, 3-5 m átmérőjű, 1-2 m mély, kerek gödröt találtunk, melyek mindegyikének a lejtés irányában kijárata volt. Ezek egyikét szemeltük ki latrina céljára. A gödör alján keskeny árkot ástunk és abból legnagyobb meglepetésünkre jó marékra való, igen kezdetleges égetésű, durván megmunkált, vastag cserépdarab és több régi csont került elő. A tábor berendezése után munkához láttunk. Egyrészt elkezdtük a várrom feltérképezését, másrészt a barlangüregek folytatásának keresését. Az Odorvár A vár a sziklahegy csúcsán épült. Hossza K-Ny irányban 26 m, legnagyobb szélessége 10 m lehetett. A körülkerített terület kb. 210 négyzetméter. A falmaradványok 30-60 cm hosszméretű, lapos mészkődarabokból bőséges malteradagolással, durván összeállítottak. A felhasznált köveken emberi megmunkálás nyomait nem találtuk. Nem találtunk alakítási nyomokat a szálbanálló sziklákon sem. A falaknak csak két helyen találhatók többé-kevésbé ép maradványai. Az E-i tál K-i végéből maradt meg egy 40-80 cm magas, bizonytalan vastagságú falrész és a D-i oldalon két meglehetősen ép, 2-3 m magas, kb. 1 m vastag faldarab 3 ill. 4 ni hosszúságban. E két faldarab közül hiányzó rész mintegy 10 m-rel lejjebb, a lejtő oldalában található, két nagyobb és több kisebb részre töredezve. A lejtőket az É-i és D-i oldalon faltörmelék borítja. Feltűnő, hogy az É-i fal Ny-i része szinte teljesen hiányzik, holott a könnyű megközelítés miatt éppen itt kellett a legerősebb falnak lenni. Azt is észrevettük, hogy a törmeléklejtőn Ny felé haladva a leomlott kövek mennyisége egyre csökken, a rom Ny-i csücskén a törmelék már kizárólag malterból áll. A fentiekre magyarázatot adna, ha sikerülne bebizonyítani, hogy az előbb említett kerek gödrök mészégető boksák helyei. Ez a feltevés egyébként valószínű. A falak anyaga ugyanis égetésre kiválóan alkalmas, és itt kitermelve, válogatva állt az égető rendelkezésére. Az égetők nyilván a legközelebb álló falakat hordták el. 26
