Zeilbauer György: Adalékok Márki Sándor történész életéhez és munkásságához (Tiszaföldvár, 1970) / 1110-2009

országi része" cimü tanulmánya. Az igazság keresése vezette ebben a munkájában is, amelyben tisztán látja, hogy a nép sokat szenvedett a földesurak és kincstári tisztviselők önkényétől. A nemzetiségiekkel szembeni elfogulatlansága látható "Az 1848-49, évi szabadságharc története" cimü munkájában is. Elfogulatlanságát ebben a könyvében legjobban bizonyitja a románok vezetőjéről irt megállapítása, meggyőződése. "Iancu nem akarta népét kiszolgáltatni a bécsi politikának. Erdélyben egyetlen román forradalmi ember volt, ki a szabadságért magasabb politikai célokért igazán hevült s az összes elnyomott népek ügyét mozdította elő," "Megtisztította Iancu alakját a rádobott salaktól, ezzel is bizonyítva, hogy nemzetiségi elfogultságok felett tudott még szárnyalni ebben az időben. Egyetemi tanárságának negyedik évében jelenik meg Arad vármegye és Arad szab.kir

5 város monográfiája cimü , munkájának második része/ a török hódítástól napjainkig/. 1907-1909-1910-ben jelent meg II.Rákóczi Ferenc cimü háromkötetes könyve a Magyar Történeti Életrajzok sorozatában. Ennek a könyvének megírásában is az igazságot kereste. Nem csak azért, mert mindig ez vezette tollát, hanem azért is, mert maga a fejedelem figyelmeztet önleirásában: " bárki légy, ne dicsérj, ha megírod tett dolgaim történetét". Ezt megszivlelva írja MÁRKI: "Semmit sem ront le az események dicsőségén, ha részeiben félistenek helyett emberekre ismerünk. ""Aazal, hogy színképelemzés következtében még a nap kilövelt fényét is elemeire.bonthatjuk, ragyogásából, hevéből a nap mit sem veszít,... .csak érthetőbb lesz," Ezzel a szemlélettel -láthatott a Rákóczi-szabadságharcban olyan tömegmozgalmat, amelyben a magyarországi társadalom minden rétege érdekelve volt, osztályra és nemzetiségre tekintet nélkül. Ugyancsak erre az időre készült el "Az ó- és középkor története" és "Az újkor és a legújabb kor története" cimü müvei.

1CÍ6// Az 1900-as évek elejétől azonban MÁRKI történelemszemléletében egyre határozottabban előtérbe került a nacionalizmus és a vallásosság: "vallás, erkölcs, tanulás és hazaszeretet nélkül... nem várhatjuk, hogy Isten megáldja hazánkat"- vonta le a történelem "tanulságait" a Magyarok története cimü 1901-