Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének természeti értékei (2008) / 1090-2008

Útjaik során bekalandozták a vidéket, és nagy kiterjedésű, állandóan vizes laposokat és mocsaras részeket hagytak hátra, illetve időszakosan vizes réteket taplalva az áradásaikkal, valóságos vadvízországot tartottak fenn /l. ábra/, egészen a múlt század elején intenzíven megindult, nagyszabású vízrendezésekig. A jászsági folyóvizek életének e mozgalmas időszakút igen szemléletesen részletezi FODOK F. /1942/; A Jászság életrajza című, felbecsülhetetlen értékű monográfiájában, míg a Jász-lakosság küzdelmeit a vizekkel Wernes G. /1981/ tollából ismerhetjük meg leginkább, tízekre bővebben kitérni—az ismétlések elkerülése végett —, itt szükségtelen. Az ősibb, pleisztocénvégi, óholocéni vízhalózati kép megváltozásának e dolgozat szempontjából egyébként is csupán a Zagyva folyónak van jelentősége, ugyanis a hajta mocsárvilágát az ős-Zagyva alakította ki, majd tartotta fenn még a lefűződése után is századokon keresztül, az aradasai révén, — erre majd az érintett résznél még részletesebben visszatérünk. fiz a sekély tavacskákkal, lapos méllyedésekKel tarkított, igazi mocsári-élővízi rendszer /l. abra/, mint említettük, a XIX. századi szabályozási és lecsapolasi munkalatok nyomán rohamosan szűkült, kisebb—nagyobb holtagakat, nedves, félmocsaras, tocsogós helyeket hagyva hatra, melynek nyomai a századunk elején még lathatók voltak. De az azóta eltelt több, mint nyolcvan esztendő, és a földművelés területhódítása, ezen nyomokat szinte teljesen eltün. tette, s ma már csak a népnyelv őrzi még az emlékeit.