Bakos Noémi: Népi gyógyítás az orvosi piócával Kenderesen és környékén (2008) / 1086-2008

7. Egy ilyen pióca kolónia leirását a Légrády-féle Állatok világa tizedik kötetében találhatjuk. "... a viz jelenléte és minősége a fő dolog. Ilyen helyeken több pióca-kolóniát telepítenek, amelyeket 1 m széles ut váIszt el egymástól, és ugy helyezkednek el, hogy minden oldaláról körül lehessen járni. A kolóniák mindegyike legalább 3-5 rf alapterületű gödör, melynek partjai menedékesek, és egészen 1 m magasságig gyeppel boritottak. A fenekét behintjük körülbelül 3o cm vastagon agyag és iszapos föld keverékével. Közepére fél nf-es lyukat ásunk, hogy az igen száraz esztendőben is menedékük legyen. A viz elfolyását is szabályozni kell. A kolóniák mindegyikében kb. 6ooo pióca fér el ..." Az ilyen telepken a piócák táplálásáról is gondoskodtak, egyes helyeken élő állatokat /pl. lovak, szarvasmarhák, szamarak/ hajtottak a vizbe, de az ilyen kegyetlenségekről /"utálatos barbárság"/ már a korabeli állatvédő egyesületek lapjai is elitélőleg irtak. A jól berendezett telepeken apró ebihalakkal, stb. táplálták az állatokat. A mult század második felében Magyarországon volt az egész Európa nadálytenyésztő telepe, pl. Rákospalotán a Rottenbiller családnak. A felszabadulás után a soroksári halászati szövetkezet is foglalkozott piócatenyésztéssel, de a kereslet csökkenése miatt /főleg gyógyszertárba szállítottak/ abbahagyták tenyésztését . A piócák befogása a telephelyeken is, és a falusi lelőhelyeken is ugy történt, hogy a pióca-szedők meztelen lábakkal belegázoltak a vizbe és az iszap felkavarásával, vagy ahogy csak tudták, nyugtalanították őket. Ilyenkor a piócák részben a viz szinére jöttek és igy könnyű volt azokat akár kézzel is, vagy aprószemü hálóval megfogni, részben a szedők lábszárára tapadtak és egy kis sóval le lehetett szedni.