Bakos Noémi: Népi gyógyítás az orvosi piócával Kenderesen és környékén (2008) / 1086-2008

/A só hatására a pióca környezetében ugyanis hiperozmózis alakul ki./ Azok a piócák, amelyek már nagyon felszivták magukat szedéskor, további felnasználásra hosszú ideig /kb 1 évig/ alkalmatlan, igy el is dobták őket. Azt mondják, hogy a nagyon koszos lábra nem is ragadt fel. Ennek a népi megfigyelésnek is az lehet az alapja, mint az egyszerű "lesózásnak". A legkedvezőbb időpont, amikor hosszabb eltartásra a piócát be lehet fogni, az ősz, ekkor a legerősebbek és a legegészségesebbek. Kevésbé alkalmas a tavasz, a meleg nyáron fogottak pedig teljesen használhatatlanok, mert szállitásra és hosszabb eltartásra alkalmatlanok. Piócagyűjtéssel nalászok, /mocsári és nem folyami/ cigányok vagy szegény /általában egyedülálló/ emberek foglalkoztak. A befogás módjáról általában nem szivesen beszéltek, afféle múhelytit-oknak számitott. Pl. Karcagon egy halász még ma is szed piócát. 6 csizmába megy be a vizbe és azt előbb bekeni valamivel, amiről még kiváncsi vevői is csak sejtik, hogy véres hus és esetleg zsiradék keveréke. Volt aki nyers hust tett a vizbe, hogy arra sok állat összegyűljön. Gsak vigyázni kellett, nehogy teleegyék maglikat. 1952-ben halt meg Karcagon Békési Józse

f, aki idősebb korában körülbelül husz évig foglalkozott piócagyűjtéssel. A Berettyó holt ágaiból, a Bomtatérről /határrész Karcag környékén/ és a Hortobágy széléről szerezte be a piócát. Ha elfogyott a pióca, vagy nem volt pénze, akkor ment el szedni. Egy ötliteres bádogkannában gyűjtötte be őket, tavasztól őszig rendszeresen járt, csak nagy melegben nem. Ő maga hordta szét a vevőknek. Főként gazdag parasztok, uraságok és ritkábban idős parasztasszonyok vásárolták. Állandó vevőköre volt nemcsak Karcagon, hanem a környéken is, gyakran járt át piócát vinni Püspökladányba is. Olcsón árulta, szivesen fogadott el szalonnát, tojást, kenyeret is érte.