Bakos Noémi: Népi gyógyítás az orvosi piócával Kenderesen és környékén (2008) / 1086-2008

magyarázzák meg a piócával való népi gyógyítás jelentőségének eltűnését. Igen, eltűnésről beszélhetünk annak ellenére is, hogy az idősek körében - néhány településen - még ma is alkalmazzák. Ez azonban sohasem orvosi kezelés helyett, hanem mellett van. Azt hihetnénk, hogy a népi gyógyitás ágazatai, igy Q piócázás is azokon a településeken maradt fenn, amelyek a korszerű egészségügyi hálózattól távolabb helyezkednek el. Kutatásaim alapján ezt teljességgel elvetem, hiszen a vizsgált települések közül a leginkább élő hagyományokat Karcagon találtam, ahol mind szakrendelő, mind kórház működik. Mi tehát a feltétele a mai napig fennmaradó piócázásnak? Először is ugyanaz, mint a többi néphagyománynak; viszonylag zárt, összetartó, egymást jól ismerő emberi közösség. Ez nem feltétlenül jelent kisközséget, csak /viszonylag/ régi körülmények között élő településeket, vagy ezeknek a részeit, akár régi városrészeket. A másik szükséges feltétel: jó egészségben lévő idős emberek. A jó egészség, mint feltétel, talán ellentétésnek tűnik a népi gyógyászattal. Azonban ne feledjük, hogy idős emberekről /6o-9o év/ van szó, akiknek már felnőtt gyermekeik, sőt unokáik vannak, akik már ebbe a szociális rendszerbe születnek bele és akiknek természetes már az orvos segitsége. Más okai is vannak a piócázás kihalásának, hiszen a vizek rendezésével végleg eltűnnek azok a telephelyek, amelyek kedvező környezeti feltételt nyújtottak a piócáknak. A piócázásnak ideje tehát lejárt, egy-két évtizedre tehető az az idő, amikorra teLjesen eltűnik; kihalnak a ma még piócázó idős emberek és ezzel végleg eltűnik az orvostudomány egy fejletlenebb időszakából megmaradt ősi gyógymód. Dolgozatomban szeretném bemutatni a piócázással kapcsolatos szokásokat: a befogás módját, a kereskedelmét, eltartását, magát a piócázást, - mint használatot - a gyógyitó hatását és jelentőségét mind a betegség további kimenetele, mind a pszichés alakulás szempontjából.