Bakos Noémi: Népi gyógyítás az orvosi piócával Kenderesen és környékén (2008) / 1086-2008

Érdekes, hogy a visszaemlékezok általában 2o-3o percet mondanak, mig a gyakorlatban az derül ki, hogy egy-két óra, sőt még több idő is szükséges. A piócát szivás közben egy ócska vászondarabbal, vagy törülközővel segitik, helyreigazitják alsó tapadókorongját, hogy ne kinyúlva helyezkedjen el. Az a pióca, amelyik már teleszívta magát, leesik. Hapek Imre 62 éves kenderesi lakos szerint már akkor lelöki magát, ha jó vért kezd szivni. Ez a vélemény alátámasztja azt a népi hiedelmet, hogy a pióca rossz vért /"sárvizet"/ sziv ki, csak beteg helyre tapad. Ez a hiedelem mutatja, hogy az egyébként nagyon is "tudatlan" piócának milyen "tudatos" gyógyitó erőt tulajdonítanak. Pl. özv. Duzs Sándorné 87 éves kunmadarasi lakos elmondja, hogy a szomszéd Váradinéba halála előtt egy órával már egyáltalán nem tudtak piócát ragasztani. Ha a beteg vagy a piócaragasztó ugy véli, hogy már jó vért sziv a nadály, vagy elegendő vértől megszabadult a beteg, és még nem esik le, akkor le kell szedni. A piócaleszedésnek többféle módja van, legfontosabb az, hogy ne szakadjon bele a tapadókorongja. Általában sóval szokták leszedni, Szűcs Zsigmond mondta, hogy egy kis sőt kell a szájához perditeni, és attól rögtön lelöki magát. Ez az általános módszer, bár néhány helyen, pl. Kovács József végighúzza egy kis sóval az egész hosszát a fejéig. Szűcs Gergelyné 71 éves kenderesi lakos egy-két csepp benzint cseppentett a hátára, amitől szintén azonnal ledobja magát. Néhányan, akik hozzájutottak, ecetsavval szedték le a piócát, de mind ez, mind a benzines leszedési mód elenyésző a. sózás gyakoriságához. A leesett pióca tehát többé-kevésbé telszivta magát vérrel. Nagyon eltérő véleményeket lehet arról is hallani, hogy hányszor lehet felhasználi egy piócát.