Bakos Noémi: Népi gyógyítás az orvosi piócával Kenderesen és környékén (2008) / 1086-2008
16. Egyesek meggyőződése az, hogy csak egyszer, mig mások évekig egy csapat /lo db/ piócát használnak. Általában négyszer, ötször lehet egy piócát felragasztani, mert aztán elpusztul. Hartyányiné a leesett piócát egy ócska lapátra tette és keresztbe kettévágta, hogy ne lehessen többé feltenni, majd kilökte az árnyékszékbe. Ha a piócákat újra fel akarják használni, ki kell szedni a vért belőlük. Erre kétféle módszert alkalmaztak! kihányatják vagy kifejik belőlük a vért. A kifejésnek két változata is ismert. Az egyik módszer szerint a vérrel telt piócát hátulról megfogták és a másik kezük két ujját néhányszor erőteljesen végighuzogatták rajta. Mások egy kis deszkára tették, majd hátsó végét kézzel kihúzva egy kis pálcával húzogatták végig. A hányatás főleg sóval történik. A piócák egy része már akkor kihányja a vért, amikor a szájához szórt sótól leesik. Kovács Istvánné a leesett piócát egy régi, haszn.lt lavórba teszi és ott sózza le Őket. Miután kihányják a vért, egész kicsire összehúzódnak. Szerinte, ha rossz vér marad sózás után a nadályban, akkor az megöli másnapra. Többen azért használják fel csak egyszer a piócát, mert az elpusztul a "sárvizes" vértől. Tóth Bálintné azt tartja, hogy "fejéskor elrontják a piócát, mert attól megszakad". Ü csutkahamuba forgatja meg a piócát, hogy kihányja a vért. A vér kiszedése után alaposan ki kell mosni az állatokat és tiszta vizbe visszarakni. A pióca leszedési müveletét és kitisztítását csak nagyon ritkán végzi maga a beteg. Sokan már szivás közben, de általában 1-2 órával a kezelés után elalszanak. A seb még órákig vérzik, amig a kifolyt vér a hirudint ki nem mossa a sebből. A piócából kijött vérről minden használó nagyon szivesen beszél.
